Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

A hazai vízigények és vízkészletek áttekintése stratégiai szempontból 457 települt 1997. évi vízkivételek és a hasznosítható készletek aránya (hasznosítható készlet: az 1981-90-es évek meteorológiai viszonyaihoz tartozó utánpótlódás csökkentve a környezeti igényekkel) 2. ábra. Felszín alatti készletek kihasználtsága Figure 2. Level of utilisation of subsurface water resources Bild 2. Ausnutzungsgrad der Grundwasservorräte рис. 2. Степень использованности подземных водных ресурсов igény meghaladja a lefolyást. Tározókapacitásunk ettől lényegesen elmarad, ezért a felszíni vizek esetében a különböző használatoktól függő kritikus időszakokat ha­tározhatunk meg: - lakossági és ipari vízfogyasztás esetén a legkisebb vízhozamok időszaka (a víz­igény ugyanis az időben megközelítően egyenletes eloszlású), azaz általában szeptember—október, — a halastavak frissvíz-utánpótlása és az öntözés esetén augusztus a mértékadó (a mederben rendelkezésre álló hozam és a vízigény különbségének minimu­ma). Részletesebb elemzéseink igazolják, hogy a két kritikus időszak közül az augusz­tusijelenti a szigorúbb feltételt (Simonffy 2000): a Duna vízgyűjtőjén 870 m 3 s­1, a Tisza vízgyűjtőjén pedig 190 m 3 s­1 a hasznosítható hozam (ezek az értékek azt jelentik, hogy annak valószínűsége, hogy ez a vízhozam augusztusban legalább 25 napon át rendelkezésre áll 80%). Ebből a Duna vízgyűjtőjén 1997-ben 10,6 m 3 s­1, a Tisza víz­gyűjtőjén pedig 9,9 m 3 s _ 1 vízhozamot köt le a hasznosítás, tehát a kihasználtság mind­össze 1%, illetve 5%. Ez az alacsony érték a külföldről érkező hozamnak köszönhető.

Next

/
Thumbnails
Contents