Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

412 Somlyódy László ehhez messze a legkisebb a kontinensen. Az ivóvízellátás döntően a felszín alatti vizekre épül. A közműolló az egyik legnagyobb a kontinensen és a kistelepülések helyzete lényegesen rosszabb, mint a városoké; — Magyarország vízgazdálkodása alapvetően nemzetközi tényezőktől függ. A hidrológiai viszonyok a területváltozásra és a potenciális éghajlatváltozásra feltehetően érzékenyen reagálnak. A természetes vízgyűjtő és az államhatár szétválásának eredményeként az ország területe szinte kizárólag osztott, több országhoz tartozó vízgyűjtőkből áll. A lefolyási viszonyok döntően a környező országok területhasználati viszonyainak a függvénye. Kitettségünk és a kockázat nagy, a meglévő egyezmények pedig gyengék. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a jövőt meghatározó pillér; — Az általános vízbőség ellenére a vízkészlet-gazdálkodás néhány térségben nehéz, amelyhez hozzájárul a kis vízfolyás sűrűség. A Duna és a Tisza völgye jelentősen eltérnek egymástól. Utóbbi nehezebb feladatot jelent; — Az országot a települések környezetében elszennyeződött felső vízadó réteg, a sérülékeny parti szűrésű vízbázisok, a védett rétegvizek és a talajvízfogalom tisztázatlansága jellemzi. Felszíni vizeink közül a kis hígítóképességüek minősége rossz. Sekély tavaink az eutrofizálódás különböző mértékű jeleit mutatják; — A rendszerváltást megelőző évtizedek több, nem-fenntartható fejlesztése, a meglévő infrastruktúra gyakori elhanyagolása gazdasági okok miatt, és a befejezetlen fejlesztések - beleértve a Duna és a Tisza szabályozását is—sok és nem könnyű koncepcionális, rehabilitációs és rekonstrukciós feladatot ad a következő évtizedeknek; — Ajövönek a tág értelemben vett átalakulásból származó bizonytalan trendekkel kell számolnia, a gazdaságtól kezdve az emissziókon át a szakembergárda fejlődéséig; — Hasonlóan számolnia kell a változó szemlélettel, amely a követéssel, a védekezéssel és a rövid távú gondolkozással szemben a megelőzésre és a hosszú távon fenntartható megoldásra fekteti a hangsúlyt. Gyakran felveti új koncepciókon alapuló megoldások bevezetését, amelyek kombinálása a meglévő vízi infrastruktúrával nem egyszerű feladat. Átgondolt kutatások alapvetően fontosak; — A vízgazdálkodás fejlesztési költségei nagyot, a cselekvések ütemezése és a megfelelő finanszírozási formák megtalálása kulcskérdés, különösen a gazdaság átmeneti időszakában; IRODALOM Alföldi L.: Víz, víz, víz. A magyar vízgazdálkodásról. VITUKI. Budapest, 1998. Alföldi L.: Gondolatok a vízgazdálkodási stratégia kidolgozásához. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. MTA Stratégiai Kutatások Programja. Kézirat), Budapest, 1999. Alföldi L—Bognár, Gy.-Hegedüs, M.—Hock, B.-Starosolszky, O.: A hazai vízgazdálkodás jelenlegi helyzete. A hazai vízgazdálkodás stratégiai kérdései. MTA Stratégiai Kutatások Programja. Kézirat), Budapest, 1999. Antal E.: A Tisza szabályozásának éghajlatmódosító szerepe. Vízügyi Közlemények, LXXIX. évfolyam, 1. füzet. 1997.