Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 401 ről. A választás sosem lesz könnyű. A „jó" és a „rossz" két kimenetelű logikája aligha alkalmazható. A különböző értékek összehasonlítása (árvíz és vízkészletek az egyik oldalon, míg természeti és kulturális értékek a másikon) roppant nehéz. Amennyire lehet, kerüljük olyan döntések meghozatalát, amelyek következményeit a későbbiekben megbánhatjuk. Az összkép tehát nem jó. A szakember el tudja fogadni, hogy a GNV kérdése elsősorban politikai ügy. Talán az is elfogadható politikai döntés, hogy nem törődünk a már elköltött 300-400 milliárd forinttal (az adófizető ritkán ismeri fel, hogy az ő pénzéről van szó), ha ezt egyértelműen deklarálják. Az azonban már teljességgel érthetetlen, hogy a politika nem foglalkozik az alternatívák és döntések lehetséges körével és a hatások elemzésével. Aligha érthető annak az elemi felismerésnek a hiánya, hogy a kérdés más volt 1977-ben, 1989-ben, 1992-ben, 1994-ben vagy 1997-ben (a felsorolás, úgy tűnik a jövőben is folytatható lesz). Márpedig eltérő kérdések eltérő válaszokat igényelnek, és ha a kérdések gyakran változnak, akkor nincsen más választás, mint az elemzések folyamatos fenntartása és felújítása. Ironikus, hogy hosszú ideig a korábbi tervhivatal „hivatalos" számításait bíráltuk, de dokumentált költség—haszon elemzés ma sem áll rendelkezésre. Ma valamely többkritériumú elemzést tartanánk célszerűnek, amelynek főbb elemei leegyszerűsítve a következők lehetnek (MTA 1998): az eddigi kiadások; beruházási költség; éves üzemelési és karbantartási költség; magyar részesedés a közös energiatermelésből; az ehhez szükséges bekerülési költség; az energiatermelésből származó, nettó magyar bevétel; nettó kártérítés; nettó haszon; finanszírozhatóság; mederváltozás; hajózás; árvízvédelem; vízhozam az Öreg-Dunában\ talajvízszint (a Szigetközre, mint a legfontosabb térségre); felszíni vizek minősége; ivóvíz (a Szigetköz alatti potenciális vízbázis és a főváros feletti parti szűrt vizek); élőhely és élővilág; tájesztétika; rugalmasság: a monitoring és az időbeli módosítás lehetősége alapján értékelve. Érzékelhető, hogy a kritériumok közül számos alapvetően függ attól, hogyan és miben tud a két ország megállapodni. Módosítva a korábbi fogalmazást: a GNV az évszázad egyik legizgalmasabb műszaki, környezeti, gazdasági, politikai és nemzetközijogi problémája. A korai hatásvizsgálattal és többkritériumú elemzéssel foglalkozó kézikönyvek a vizsgálatok folytatását ajánlják a projektek tel jes élettartamára. A sorrend: állapotrögzítés, célkitűzés, alternatívák megfogalmazása, ezek elemzése, összehasonlítás és kiválasztás, implementális, monitoring, és „ugrás vissza a ciklus" elejére, ha váratlan hatást észlelünk, vagy bárminemű fontosabb feltételben változás következett be. A GNV gyakorlati példa arra, hogy mindezekről a módszerekről nem tudjuk és ma sem alkalmazzuk őket (ebben az egyetemi oktatás is ludas lehet). Elgondolkoztató, hogy a hágai per egyébként alapos szakmai előkészítése csak a magyar álláspont igazolására terjedt ki (ahogy az peres ügyekben szokásos), azonban előre gondolkozóan egyáltalán nem foglalkozott lehetséges megoldások körével és azok kidolgozásával. Meglepő, hogy a hágai ítélet szakmailag szinte teljesen felkészületlenül érte a magyar felet. Szomorú, hogy legalább „suba alatt" vagy „önszorgalomból" nem készültek el azok az elemzések (vagy senkiben sem volt elég kurázsi, hogy elkészítesse őket), amelyek nélkül nem lehet a tárgyalóasztalhoz leülni (hiszen a saját „lapjainkat" sem ismerjük).