Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

408 Somlyódy László a parti szűrésű vizek, a természeti értékek, az ökoszisztéma, a genetikai erőforrások, a történelmi és esztétikai értékek veszélyeztetése, továbbá a vízminőség romlása. A kormányzat nem hajlandó eszmecserét kezdeményezni, az építés befejezése eldöntött tény. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kidolgozza és közzéteszi egyetlen hivatalos testületi állásfoglalását az ügyben. Ezt számos további, nem testületi és nem ellentmondás mentes, de az MTA nevével összemosható vélemény követ a későbbiekben. 1983: A magyar fél elsősorban gazdasági okokra hivatkozva felfüggeszti az építkezést, ugyan megbízható, megalapozó elemzések nem állnak rendelkezésre. 1985: Elkészül a kiválasztott változat környezeti hatásvizsgálata. Ajelentés a vízminőséggel alig foglalkozik. Alapos költség—haszon elemzés továbbra is hiányzik. A beruházás mintegy 60-70%-ának megtérülése indokolható energiatermeléssel. A fennmaradó hányad a többi céllal magyarázható. Járulékos költségekről (elsősorban szennyvíztisztítás) még nincsen szó. 1986: Nagymaros felépítésére magyar-osztrák magánjogi szerződést írnak alá, amelyet az osztrák kormány, majd a két állam közötti szerződés révén a magyar kormány garantál — a betervezett költségeket, majd a későbbi kártérítést ma is energiaszállítással törlesztjük. Az építkezést felgyorsítják, és megkezdik a nagymarosi gát alapozását. 1988: A parlament először kap tájékoztatást. Szintén először hangsúlyozzák az energiatermelés maximalizálásával szemben az ökológiai szempontú üzemeltetést. A beruházási költségeket mintegy 1 milliárd dollárra becsülik, amely a járulékos beruházások — például szennyvíztisztítás — miatt megduplázódhat (ezeket ekkor már tervezik). A tüntetések ellenére a parlament a folytatás mellett szavaz. A kérdéskör egyértelműen politikai üggyé válik. 1989: A Duna Kör vezetésével több mint százezer ellenző aláírást gyűjtenek, és ily módon a kérdés ismét a parlament elé kerül. Hét hónappal az előző döntés után a válasz ezúttal negatív: „ökológiai szükséghelyzetre" hivatkozva a nagymarosi erőmű és a csúcsrajáratás elhagyásáról és a felső erőmű építésének felfüggesztéséről (amely 95%-ban készen van) dönt a tisztelt Ház. Egy októberi határozat Nagymaros végleges elhagyásáról, és az 1977es szerződés újratárgyalásáról határoz (ezt a szándékot 1990-ben a rendszerváltás utáni első kormány megerősíti). 1991: hét tervváltozat elemzését és sikertelen tárgyalásokat követően dönt a fiatal szlovák állam első kormánya az úgynevezett С variáns felépítéséről. Magyar oldalon a „politika" a tervet nem tekinti komolynak. Elemzéseket sem végeznek. Eközben sikertelen tárgyalások folynak. 1992: A végkifejlet: a szlovák oldalon az építkezés megkezdése, az államközi szerződés egyoldalú, magyar felmondása (május), és a Duna sajnálatos elterelése (október). Az Európai Közösség bevonásával folyó háromoldalú tárgyalások eredménytelenek maradnak. 1993: A két ország megkeresi a hágai bíróságot: ez lesz a nemzetközi bíróság első környezeti ügye. Az építkezések folytatódnak. 1994—1997: A Szigetközben megkezdik az Öreg-Duna szakmailag indokolhatatlan szivattyús vízutánpótlását, amelyet 1995-ben vált fel az elfogadhatóan működő, egyetlen fenékgátas megoldás. Különösebb elemzés nélkül elkezdik a nagymarosi körtöltés elbontását, majd a meder és a táj rehabilitációját. Folyamatos és nem túl sikeres tárgyalások folynak a Szigetköz és az Öreg-Duna részére átadandó vízmennyiségről. Alapos munkálatokat végeznek a hágai dokumentumok különböző stádiumainak elkészítésére. A bősi erőmű a kisebb csúnyi tározóval teljesen elkészül. A bíróság 1997 szeptemberében ítéletet hoz. Mindkét országot elmarasztalják és a jóhiszemű tárgyalás kereteként az 1977-es szerződést határozzák meg. Az ítélet interpretálása körül még ma is folynak a viták. Hatás-