Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

392 Somlyódy László 6. ábra. Az árvízvédelmi töltések méretének növekedése (Dunka-Fejér-Vágás 1996) Fig. 6. Inerese of flood dyke size (Dunka - Fej ér-Vágás 1996) Bild 6. Allmähliche Zunahme der Abmessungen der Hochwasserschutzdeiche (Dunka-Fejér-Vágás 1996) рис. 6. Увеличение размера дамбы обвалования (Dunka-Fejér-Vágás 1996) a folyóra, az majd kialakítja a saját medrét. Az átvágások vezérárkainak méretét Tiszafüredig a következőkben adta meg: szélesség 7,5—11,5 méter, 1:3-as rézsüvei. Tiszafüred alatt javasolta a vezérárok szélességét növelni. A kiemelt föld elhelyezéséről úgy rendelkezett, hogy azt a vezérároktól jobbra és balra 8—10 méterre töltésnek képezzék ki. így, ha a vizet ráeresztik a vezérárokra, akkor ez az átvágás kifejlődéséig megakadályozza a vizek szétterülését. Amikor az átmetszés átalakul anyamederré, akkor engedni kell, hogy a víz elmossa. A másik fontos kérdés a töltésvonalazás volt. Vásárhelyi a töltéseknek kettős szerepet szánt: az árvizek kiöntését kellett megakadályozniuk és elő kellett segíteniük az átvágások anyamederré történő kifejlődését. A két parti töltés közötti távolságot a körülményektől függően 500-1900 méterben állapította meg. Erre több oka is volt. Nem akart túl nagy hullámteret hagyni, mivel szerinte az a mezőgazdaság számára kevésbé értékes. Ha a töltés távol van a folyótól, akkor egyrészt védettebb az árvizek rombolásával szemben, de ugyanakkor elveszti azt a lehetőségét, hogy befolyásolja a folyómeder alakulását, és segítse a zajló jég levonulását. Vásárhelyi úgy vélte, hogy az átvágásokkal a mederfenék és a vízfelszín esése megnövekszik, ezért gyorsabb lesz a víz lefutása, tehát idővel az árvízszintek is csökkenni fognak. A töltésméretek meghatározásánál az addig mért legnagyobb vízállásokat vette figyelembe. De Vásárhelyi tévedett. Az árvíz többé nem terülhetett szét nagy területeken, ezért óhatatlanul megemelkedett az árvízszint. A töltések méretét azóta az általa javasolt többszörösére kellett emelni (6. ábra). Vásárhelyi azt javasolta, hogy a töltéseket felülről lefelé haladva kell megépíteni. Az átvágásokat alulról célszerű elkezdeni, vagy egyszerre, de arra ügyelni kell, hogy először az alsóbb átvágások fejlődjenek anyamederré. Miután tudta, hogy a két dolgot egy időben lehetetlen kivitelezni, óvott az alapelvek merev kezelésétől (az óvatos megfogalmazás mögött a szabályozást pénzügyileg is erősen támogató felsőtiszai érdekeltségek megőrzése volt). A Tisza-szabályozás európai viszonylatban is óriási vállalkozás volt. Vásárhelyi érezve a felelősség súlyát, kérelmezte, hogy Paleocapa velencei építési igazgató tapasztalatait felhasználhassa. Vásárhelyi életében erre, 1846-ban a sokak által támadott koncepciója megvédése közben bekövetkezett hirtelen halála miatt már nem kerülhetett sor. Paleocapát a kormányzat ennek ellenére felkérte. A kiváló mérnök először a Tisza áradásainak okát vizsgálta. Vásárhelyivel ellentétben arra a következtetésre jutott (Paleocapa 1846), hogy az árhullámok összetorlódását a folyó esésvi-