Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei
378 Somlyódy László irányba, délre távoznak. A terület morfológiailag négy részre osztható: a Nagy- és a Kisalföld, a Dunántúli-dombság, a Dunántúli-, illetve Északi-középhegység és a Duna—Tisza köze. Az ország éghajlata mérsékelt, de erős kontinentális hatás alatt áll, ami megnehezíti az időjárás előrejelzését. Az éves átlagos csapadék 600 mm (ingadozása nagy: 300 és 1200 mm között változik). A csapadék területi eloszlása egyenlőtlen. A Dunától nyugatra általában elégendő mennyiség hull az egyébként is jó vízellátású területre. A Tisza vízgyűjtője ezzel szemben csapadékban igen szegény: sokéves átlagban a terület 54%-án kevesebb a csapadék 550 mm-nél és 80%-án 600 mm-nél. A Tiszavölgy csapadékadatainak szórása sokkal nagyobb, mint a Dunántúlé. Ennek megfelelően a sokéves átlaghoz viszonyított hiány is számottevően nagyobb. 1.2. Aszály és öntözés A napsütéses órák száma 2000 körüli. Az evapotranspiráció 500-600 mm/év, tehát akár több is lehet, mint a csapadék. Ez különösen érvényes a Tisza vidékére. Például az 1984—1996 közötti 13 évből a párolgás 7-ben érte, vagy meghaladta a csapadékot. A megítélést befolyásolja a párolgás számítási módszere is (az ugyanis nagyobb léptékben közvetlenül nem mérhető). A nyári csapadékszegény félév még kedvezőtlenebb képet mutat, hiszen a nyári potenciális párolgás minden évben meghaladja a csapadékot. Ha a növényzet fejlődése a nyári csapadéknál többet igényel, illetve túl hosszúak a csapadékmentes időszakok, többletvíz csak ott áll rendelkezésre, ahol a gyökérzóna kapilláris úton kaphat utánpótlást a talajvízből. Aszályról akkor beszélünk, ha a gyökérzóna nedvességtartalma tartósan (hosszabb ideig, mint a növény tűrőképessége) a növényzet minimális vízigényét sem tudja kielégíteni (hervadáspont). Az aszályt elsősorban a termesztett növényzettel összefüggésben definiálhatjuk, a természetes növényzet a szárazabb időszakhoz a szárazságtűrő fajok felé való eltolódással válaszol. Az aszály az ország keleti részét sújtja (2. ábra). A 7 feletti aszályossági index (Pálfai 1991) súlyos növényi károsodásra utal. A tényleges aszálykárok a (2. ábrán) mutatottnál kisebb területet érintenek, ugyanis az aszályossági index csak meteorológiai jellemzőket tartalmaz, és nem a tényleges aszályérzékenységet mutatja, ezért helyesebb az ún. légköri és termékaszályt megkülönböztetni. A mezőgazdasági termelés növelése mellett az aszálykárok elhárítására szolgál az öntözés. Az öntözés a kockázatok csökkentésére, a mezőgazdasági termelés növelésére és a minőségjavítására szolgál. A főművekkel kiépített, állami tulajdonban lévő öntözőcsatomák hossza közel 1100 km, amihez adódnak a belvizek elvezetésére is alkalmas, 3500 km hosszúságú, kettős működésű csatornák (Szilárd 1999). Kettős működésű csatornák használatát az teszi lehetővé, hogy a belvízvédekezés és az öntözés igényei időben eltolva jelentkeznek (azaz például az Alföldön valamely év - mint 2000-ben is - egyszerre lehet ár- és belvíz sújtotta, és aszályos is). Az összes öntözhető terület jelenleg 3000 km 2 körüli (a hetvenes években meghaladta a 4000 km 2-t). Vízjogi engedélyt valamivel több mint 2000 km 2-ra adtak, azonban en-