Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

372 Somlyódy László nálni. Ez a jelenség a mérnöki tervezés során folytatódhat: a lebontott, egyre részletesebb és egyenként precíz résztervek integrálása és megvalósítása a várttól meglepően eltérő hatásokhoz vezethet. A jelenség általános jellegű, és minden bizonnyal a mérnökképzés újragondolását igényli. Ötödször és összefoglalóan, a cselekvést szolgáló tudomány („science for action") messze nem használja ki a lehetőségeit. Szerepe pedig nagy abban, hogy már most felismerhessük azokat a súlyos problémákat, amelyekre 5СЫ00 év múlva tekintünk úgy, mint ma az eutrofizálódásra, a savasodásra vagy az éghajlatváltozásra. A szemlélet változása elkerülhetetlen ahhoz, hogy a tudományt a „követés" helyett a megelőzés szolgálatába állítsuk. 4.3. Megoldások, érdekek és döntések A „tudomány" szerepéről elmondottak természetesen számos ok miatt nem meglepőek. Valamely adott, a társadalmat is érintő, nagyobb horderejű problémát elképzelve rögtön az első kérdés az, a tudomány mely területeit vesszük figyelembe? A kiegészítő kérdés, mi a „figyelembe nem vett" tudomány szerepe? A valóságban a tudomány vegytisztán sosem létezik: a véleményeket mindig egyének képviselik. Kik ők? Milyen a fellépésük? Ugyanakkor, kik azok, akiket nem kérdeztek meg? Egyéni vagy valamilyen testületi véleményt képviselnek? Megkülönböztethető-e a kettő egymástól? És mindezek alapján a „tudomány" nem használható-e ki? A fenti felvetések annál is relevánsabbak, mivel a legtöbb esetben a vízzel és környezettel összefüggő problémáknak nincsenek „optimális", de gyakran még „jó" megoldásai sem, és egy-egy projekt megítélése időben is változik. Mindezek belátásához elégséges a Tisza szabályozására, vagy a GNV kérdéskörre gondolni. Mindig alternatív megoldásokról és forgatókönyvekről beszélünk, amelyek különböző előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek. A mérlegelés sosem könnyű, és szubjektív elemekkel tarkított: meghatározó, ki milyen szempont(ok) szerint dönt. Meghatározó az is, milyenek az informális kapcsolatok, a „szereplők" (egyének, kis és nagy csoportok stb.) érdekérvényesítő képességei, a döntéshozatal mögötti érdekkonfliktusok, és milyen érdekeltség teremthető meg? Mindezek mennyire építhetők be a „szcenáriókba" és melyek ezek fontos elágazási pontjai? Végezetül, a döntéshozás milyen mértékben marad racionális keretek között? 4.4. A stratégiáról a vízgazdálkodásban A „stratégia " kifejezést sokféleképpen használják, gyakran anélkül, hogy valójában definiálnák azt. A víz- és környezetgazdálkodás területén elsősorban a stratégiai játékok szemléletét célszerű követni általában és itthon különösen: a szocialista gazdálkodás által sugallt töretlen, egyirányú fejlesztéssel szemben egyértelmű, hogy a demokratikus társadalmi és döntéshozói berendezkedés keretei között - az előzőkben elmondottakkal összefüggésben — az ismeretlen jövőnek számos, kompromisszumon