Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

364 Somlyódy László len módon, jelentős mennyiségben jutnak a szennyvizekbe a fogamzásgátló tablettákat használó nők által üritett szteroidokkal együtt. Ujabban kimutatták, hogy a szintetikus szteroidokat a szennyvizet tisztító baktériumok aktiválhatják: angliai folyókban azt találták, hogy nagyobb városi szennyvíztelepek közelében a halak normális ivararánya jelentősen eltolódik a hímek felé (a halaknál az ivari determináció nem genetikus, hanem hormonális). Arról szinte még találgatni sem tudunk, hogy milyen lehet az ivóvizek szteroidtartalma és mit okozhat az emberi ivarszervi daganatok terjedésében. 1.3. Vízminőség-szabályozás és rehabilitáció Az elszennyeződött vizek minőségének szabályozása és az ökoszisztémák rehabilitációja sosem könnyű és nem is mindig lehetséges. Már a vízminőséget jellemző indikátorok kiválasztásával és az elérendő célok kijelölésével is bajban vagyunk (nem is beszélve a szabályozásból adódó hasznok számszerüsítési nehézségeivel). A fizikai és kémiai vízminőség még többé—kevésbé jól definiálható, a biológiai azonban már sokkal kevésbé. Az ökológiai állapot jellemzésének módszere nem kiforrott, a számszerűsítés és az ok-okozati kapcsolatok feltárására pedig ritkán lehetséges. A „sikeres" rehabilitációra ugyan találhatók példák, azonban ezek száma kevés. Az okok sokrétűek: az üledéket jellemző nagy „időállandó", az élőlénytársulások változásainak sokfélesége és kiszámíthatatlansága, a meglepetésszerű kölcsönhatások, a helytelen célok kijelölése, a nagy költségek, az elhúzódó és gyakran hibás döntéshozás, a lassú implementálás, az utóbbi alatt felbukkanó (részben) ismeretlen problémák, amelyek kezelése nehezen építhető be a sokszor rugalmatlan szabályozási programokba. Az okok sokrétűségére talán a legjellemzőbb a Nagy Tavak láncolatában a legkisebb, az utolsó, az Erie-tó (térfogata a Balatonnál háromszázszor nagyobb), (Chiras 1990). Egykor sűrű erdő védte, és tiszta vizű folyók táplálták. Ma 13 millió ember él a vízgyűjtőjén. Az erdőt felváltották a települések, utak, farmok és gyárak. A mocsaras területeket lecsapolták, a folyókat szabályozták, megnőtt a lefolyás, az erózió, és eltűntek a halak ívására szolgáló helyek. A tisztítatlan szennyvizek anoxikussá tették a tó középső medencéjét. Elszaporodtak az algák és a kékalgák. Megjelentek a ipari eredetű nehézfémek és veszélyes mértékben halmozódtak fel a halakban. Meleg nyári időszakokban a víz zöldesszürkévé, büdössé és fürdésre alkalmatlanná vált, az őshonos hering, pisztráng, lazac, csuka és társai pedig mind eltűntek. Kanada és az USA 1972-ben megállapodott a Nagy Tavak közös rehabilitációs programjában (Joint Cleanup Program). Ez többek között kimondta a perzisztens toxikus anyagok vízbejutásának „teljes" megszüntetését. A települési és ipari szennyvizek kezelésére, és a foszfor eltávolítási programra több milliárd dollárt költöttek. Az első vízminőség-javulási eredményeket viszonylag könnyű volt elérni. Eltűntek az anoxikus zónák, és visszaszorulóban vannak az algák. Ugyanakkor egy 1987ban készített felmérés kimutatta, hogy a program céljai sok helyen nem teljesülnek: például a PCB és peszticidkoncentrációk még mindig elfogadhatatlanul magasak. A terhelések nagy része nempontszerü eredetű: lefolyás mezőgazdasági és városi területekről, kiülepedés az atmoszférából és felkeveredés az üledékből. Sok szennyezőnek (nehézfé-