Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

A víz és a vízgazdálkodás 361 tózkodási („körbefordulási") ideje a Földön néhány ezer év, amelyet a sarkvidéki jég, a gleccserek és az óceánok határoznak meg. Az édesvizeké ennél sokkal kisebb: a felszín alatti vizeké száz év, a tavaké év, a tározóké hónap, a folyóké pedig nap nagyságrendű (de például a felszín alatti vizek „tartózkodása" elérheti a tízezer évet is). Az üledék sokkal „lomhább", mint a felette lévő víz: a felszín alatti vizekhez hasonlóan az akkumuláció jellemzi, és ezért a „vízgyűjtő történések" memóriájaként működik (gondoljunk a folyók deltáira). Hosszú ideig „emlékezik" és adhatja le a megelőző évtizedek során túlzott mennyiségben felgyülemlett szennyező anyagokat: sok, „nem fenntarthatóan" használt (kirabolt) tó lassú, vagy sikertelen rehabilitációjának ez az oka. Az élőlények elterjedését és viselkedését döntően befolyásolja a szaporodási és a tartózkodási idő viszonya: a baktériumok szaporodási ideje néhány óra (vagy kevesebb), az algáké néhány nap, míg a halaké legfeljebb néhány év. Tífusz, kolera, hepatitis és társai, a „fejlett" világban a múlt század második fele óta a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás által megoldottnak hitt problémák (

Сипningham-Saigo 1992). Napjainkban, a harmadik világban 25 millióra tehető az évenkénti halálozások száma (a megbetegedéseké ennél sokkal nagyobb). Becslések szerint az öt év alattiak elhalálozásának kétharmada a vízzel terjedő járványoknak tudható be. A születési elhalálozás és a biztonságos ivóvízellátás szorosan összefügg: számos olyan fejlődő országban, ahol az ellátás csak 10% és 40% közötti (például Afganisztán, Angola, Etiópia, Banglades, India, Tanzánia) a mortalitás 12% feletti és elérheti a 20%-ot is. Az elmúlt évek során járványokról jelentettek több közeli országban is (Románia, Ukrajna stb.). Az Egyesült Állammokban 1993-ban, Milwaukee-ben a Cryptosporidium prazita által kiváltott járványt észleltek: több mint 400000-en betegedtek meg, és 54-en haltak meg. Az ehhez hasonló parazitáknak más az életstílusa mint a baktériummoknak, és nagy ellenállást tanúsítanak a tradicinális fertőtlenítési eljárással (klórozás) szemben. A felszín alatti vizekben is előfordulhatnak. Fertőzött élelmiszerek révén is terjednek a globalizálódó világpiacon. Mi minden lehet még a vízben? A trópusokon van egy féreg, melynek köztes gazdája a Zooplankton. Hiába kérik az embereket, hogy ivás előtt durva ruhán szűrjék át a vizet, nem teszik. A szervezetbe került lárva méter hosszúságú féreggé fejlődik a lábban, és vért szív (parazitái). Petézéskor olyan égető fájdalmat okoz a váladékával, hogy az ember rohan az első víz partjára lábat húteni — minden kezdődik elölről. Ez a legelterjedtebb, közvetlenül a vízhez kötődő „fertőzés" számos trópusi országban, így Indiában. Másfajta meglepetés: toxikus kékalgák. Braziliában az egyik tározó mentén az apró vizesgödrög meleg vizében hatalmas kékalga tömegprodukció alakult ki. A limnológusok hiába figyelmeztettek, hogy ezeket le kellene fedni, nem tették. A tározóba annyi alga került át (szél, vízimadarak stb. révén), hogy az inokulumból ott is roppant tömegprodukció keletkezett. Az alga toxikus volt, körülbelül 50 ember halálát okozta. Angliában néhány gyakorlatozó katona került kórházba, amikor beleesett egy Microcystis (kék alga) által ellepett tó vizébe. Ez, valamint néhány tíz juh, tehén és kutya elpusztulása vezetett Angliában a kékalga toxicitás nagyarányú vizsgálatához. Sajnos máig sem tudjuk, mitől lesz egy törzs hirtelen toxikus. A vízminőséget befolyásoló hatások változatossága követi a vízben található anyagok és élőlények sokszínűségét: felsorolásszerűen (Somlyódy 2000) a járványokat és egyéb megbetegedéseket előidéző patogén baktériumok és paraziták, az oxi-