Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

358 Somlyódy László desztillált víz íztelen. A vízmolekulák a nagy, elektromosan töltött molekulák körül is hidrátburokká rendeződnek, ezeket a molekulákat kolloidoldatban tartják. Az élet azért alakulhatott ki az ősóceánokban, mert a víz a szükséges egyszerű molekulákat és azok polimérjeit egyaránt nagy koncentrációban tudta oldatban tartani. „Az élet a fehéijemolekulák hidratált állapota." A hidrátburok felbontásával a fehéijék elvesztik a csak az élőre jellemző térbeli konfigurációjukat, amely funkciójuk ellátásához nélkülözhetetlen. A víz nem, vagy rosszul oldja a töltéssel nem rendelkező, apoláros molekulákat. A sejtet apoláros, a víz számára átjárhatatlan lipidmolekulákból felépülő sejthártya burkolja. A víz és a vízben oldott anyagok csak a lipidrétegbe ágyazott poláros fehéijecsatornákon keresztül jutnak a környezetből a sejtbe és vissza. Az élő szervezetek lágy szöveteinek 85—95%-a víz. A víz csodálatos oldószer, ez biztosítja azoknak az ionoknak a megjelenését, amelyek elengedhetetlenek az élőlények számára, amelyek gyógyító hatásúak, vagy egyszerűen csak élvezetessé teszik az ivást. Az oldott oxigén jelenléte az egészséges vízi élet előfeltétele. Nemritkán túlzottan sok anyag oldódik a vízben: például a Ca és Mg vegyületek „keménnyé" és nehezen használhatóvá teszik a vizet. Dél-Magyarországon a felszín alatti vizek geológiai eredetű, magas As koncentrációja komoly ivóvíz-ellátási gondokat vet fel. A magas nitráttartalom — kiváltója a nem megfelelő szennyvízelhelyezés és a műtrágyázás — a vastagbélben bekövetkező átalakulásai révén (nitritté redukálódik, amely a hemoglobinnal kis oxigén-szállítóképességű methemoglobint formál) fűlladásos halált okozhat csecsemőknél (a '70-es és '80-as években összesen 25—30 ivóvíz eredetű haláleset fordult elő Magyarország kis településein — ma ilyen tragédiák szerencsére már nincsenek). A víz kellemetlen és veszélyes oldószer is. A természetes vizek mindig tartalmaznak oldott anyagokat (amelyek módosítják a víz fizikai tulajdonságait — például vezetőképesség, forráspont). A felszíni vizek iontartalmának legnagyobb része a talajból, a meder és a vízgyűjtő kőzeteiből ered, de esetenként a csapadék iontartalma sem hanyagolható el. A víz a szerves anyagok egy részét is oldja, és ez a magyarázata annak, hogy például sok tóban az oldott frakció koncentrációja meghaladja a partikulált (szilárd) formában lévőjét. Ez utóbbi is lehet szervetlen, szerves, holt és élő. A természetes vizek összetétele mindig egyedi és jelentősen eltér a „tiszta" vizétől. A víz rendkívüli módon reaktív molekula. Az élet szempontjából döntő jelentőségű polikondenzációs reakciókban vízmolekula keletkezik. így kapcsolódnak az aminosavakból a fehérjékké, a purin- vagy pirimidin bázisok, egyszerű cukor és foszforsav a genetikai információt hordozó DNS-sé, egyszerű cukrok energiatároló szénhidrátokká stb. A polikondenzáció ellenpárja a hidrolízis, amelyben a polimérek víz belépésével alkotóelemeikre hasadnak. A nap sugárzó energiájának megkötése, a fotoszintézis a vízmolekula felbontásával jár. A mai légkör teljes oxigéntartalma, amely lehetővé tette az élet roppant változatosságának kifejlődését, kizárólag a víz fotolíziséböl származik. A víz az elektromágneses sugárzás széles sprektumát nyeli el. A nap infravörös sugárzása felmelegiti a tavak, folyók és tengerek vizét. A hőmérséklettel „anomálisan" változó sűrűség mély vizekben hőmérsékleti rétegeződést alakít ki: a felülről felmelegedő víz (epilimnion) a lényegesen hidegebb hipolimnionon „lebeg". A két