Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján

312 Ujfaludi László 1. táblázat Jel Dso D

h a n К s

P Jel mm ms1 m"

1 Gl 3,00 6 0,387 0,0526 1 520 G2 1,25 6 0,414 0,0185 2 860 G3 0,40 6 0,447 0,00193 9 870 Hl 1,20 1,02 11,5 0,387 0,00240 6 880 H2 1,20 1,02 11,2 0,405 0,00304 6 530 H3 0,58 0,50 13,8 0,367 0,00031 17 500 H4 0,17 0,12 9,4 0,391 0,000052 47 500 formula alapján számítottuk. A fajlagos ellenállásméréseket a terepi szondázáshoz hasonlóan alacsony frekvenciájú váltóárammal végeztük. A kísérleti eredmények alapján kapott К = f(F) kapcsolatok a 4. ábrán láthatók. Homokmintákra a függvénykapcsolat láthatóan bizonytalan; ráadásul a talajfizikailag csaknem azonos Hl és H2 mintákra к/ csökkenésével a trend megfordul és a közöttük lévő eltérés egyre nö. A két minta közötti eltérés oka valószínűleg az összetétel és a szemcsefelület minőségének már említett különbségéből adódik. Az üveggolyókra egyértelműen növekvő trend adódott, a pórusfolyadék vezetőképességétől függetlenül, bár a trend eléggé gyenge. Az I. táblázatból látható, hogy a golyók hézagtérfogata csökken a szivárgási tényező növekedésével, hasonlóan az LJrish (1981) által vizsgált mintákhoz, а К - f(F)B kapcsolat is hasonlóan alakul (1. ábra). A homokminták hézagtérfogatában viszont nincs észlelhető trend és а К f(F) kapcsolat trendje is bizonytalan. 4. A Pfannkuch-modell érvényessége Elemző vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy a modell alapfeltevései általában plauzibilisek. Az egyetlen önkényesnek tünő feltevés az, hogy az ún. belső (intrinsic) alaktényezőt a Cornell és Katz által megadott (16) egyenlet szerinti: alakban feltételezi. 3. ábra. Az elektromos formatényező meghatározására használt mérőberendezés vázlata