Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

272 Rákóczi László kisvízszinteket. Az említett évenkénti részletes mederfelmérés csupán a vizsgált Du/7ű-szakasz legfelső 18 km-ére teijedt ki. A fennmaradt részre nézve a „Duna Gönyű— Budapest közötti szakaszának Vízrajzi Atlasza" szolgáltatja a legfrissebb adatokat ( VITUKI 1996). Az erre a célra 1994—95-ben végzett mederfelvételeket azonban csak az egymástól kb. 1 km-re lévő VO meder-nyilvántartási szelvényekben végezték, így az eredmények a kotrási gödrök, valamint a küszöbök pontos kimutatására nem alkalmasak. Emellett az új Duna Atlasz nem tartalmazza a felmért szakasz hossz-szelvényét, rajzban közli azonban a VO szelvényeket. Összehasonlítva az utóbbiak legalacsonyabb pontjainak tengerszint feletti magasságát a korábbi Duna Atlasz ( VITUKI 1971) 1. kötetének hasonló adataival, kiderül, hogy a különbségek számos helyen méter nagyságrendűek, de előfordul 5 m-t meghaladó mélyülés is (7. ábra). A meder jelentős emelkedése csak Medve és Nagybajcs térségében, valamint Véneknél figyelhető meg. Ezek feltehetően a SzapnáX említett jobb parti erózió anyagából képződött zátonyok mintegy öt évvel ezelőtti (közelítő) helyzetét mutatják. A VO keresztszelvények legalacsonyabb pontjai a Vének alatti teljes folyószakaszon 1995-ben csaknem mindenütt alatta maradnak az 1970. évieknek. Abban a néhány szelvényben, ahol ezzel ellentétes helyzet mutatkozik, olyan csekély (0,2-0,3 m) mértékű a meder töltödése, hogy alig haladja meg a felmérési pontosságot és feltehetően a kotrással megbolygatott meder anyagának helyi átrendeződéséből ered. A legnagyobb kimélyülések érthetően a legintenzívebb kotrások helyén jelentkeznek, ahol egy-egy VO szelvény éppen keresztez egy kotrási gödröt. A kimélyülések és feltöltődések medertérfogat-változás alapján történő megbízható számítása és ábrázolása csakis részletesebb mederfelvételek eredményeiből válna lehetségessé. A gázlóküszöbök és a kotrási gödrök helyének pontosításához is túlságosan durva a VO szelvényenkénti mederfelvétel.A meglévő, korlátozott számú adat jobb hasznosítása szempontjából érdemes együttesen tekinteni a kisvízi felszíngörbéket (6. ábra), valamint a VO szelvények mélységváltozását (7. ábra). Kitűnik, hogy a véneki (csicsói) gázlóküszöb már az MVSZ 90 meghatározásához végzett 1989. decemberi kisvízszint-rögzítés idején is éreztette hatását, azaz a Madarász-sziget előteréből kimosott kavicsanyag itt lerakódott része csak súlyosbította az itteni hajózási nehézségeket. Komárom felett, az 1781 és az 1769 fkm környékén kialakult küszöbök eredményesen tartják a kisvízszinteket. A Dunaalmás-Szob szakaszon a kimélyülések láthatóan túlsúlyba kerülnek a feltöltődésekkel szemben, összhangban az MVSZ vízszintek növekvő eltávolodásával a DB 95 felszíngörbéjétöl. A nagyarányú ipari célú kotrások megszűnése (1991) óta végbement mederváltozások hatását tükrözi a 6. ábrán szereplő KV 97 jelű felszíngörbe, amely az 1997. november 7-i, az egész magyar Duna-szakaszra kiterjedő vízszintrögzítés kiegyenlített eredménye (VITUKI 1998J. Igen érdekes megfigyelni, hogy a KV 97 szintjei Szap és Medve között alatta maradnak az MVSZ 90 görbe magassági értékeinek, majd Nagybajcsig, illetve Vénektől Gönyűig magasabbak azoknál. Ez a mérési eredmény is bizonyítja, hogy a kimosott mederanyag 1997 végére már teljesen elhagyta Szap környékét és hosszan elnyúlva egészen Gönyü alá jutott. A két felszíngörbe innen csaknem Komáromig együtt halad azt jelezve, hogy ezen a szakaszon gyakorlatilag változatlan a meder. Komáromtól Dunaalmásig a KV 97 szintjei 0,3-0,4 m-t is