Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rákóczi László: A Duna-meder sorsa Szap és Szob között

268 Rákóczi László csökkenésének mértéke kisebb, mint a mederfenéké. A mederalakulás szempontjából nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a kotrások szinte mindenütt megbontották a meder felszínén kialakult páncélozódott réteget, tehát az alól ismeretlen mélységig olyan, finomszemcsés mederanyag is ki mosódhatott, ameddig a kotrás nem is hatolt le. Ehhez járul különösen a kisebb alapterületű, de viszonylag mély gödrök széleinek beomlásából, továbbá a vízfolyás szerint felfelé hátráló erózió által fellazitott, majd a hordalékszállításba bekerült mederanyag mennyiség is. 3. A Duna elterelésének hatása a hordalékszállításra A Duna 1992-ben történt elterelése, a dunacsúnyi duzzasztómű és a bősi vízerőmű megépítése, illetve fokozatos üzembe helyezése alapvetően megváltoztatta a folyam víz- és hordalékjárását a vizsgált szakaszon. A Felső-Duna Rajka és Vének közötti szakaszán az elterelés óta 1997-ig évente végzett részletes (100 m-enkénti) mederszelvény-felmérés, valamint a VO szelvények mederanyagának mintázása kimutatta (Rákóczi—Sass 1995), hogy az Öreg-Dunán lebocsátott néhány száz m

3/s nagyságrendű, ú.n. „fenntartó vizhozam" nem képes görgetni az eltereléskor jelentősen páncélozódott kavicsmeder anyagát. Az Öreg-Duna időszakos görgetett hordalékmozgása az elmúlt 8 évben abból állt, hogy a 4000 m

3/s-ot meghaladó, megosztott árhullámok ide jutó része a mederpáncél tetején szállította a dunacsúnyi építkezés során megbolygatott mederbeli és hullámtéri homokos kavicsanyagnak azt a részét, amelyet az elterelést követően (1992 novemberében) levonult jelentős árhullám belesodort. Ez a természeteshez képest csekély mértékű görgetett hordalékmozgás a rendelkezésre álló idő rövidsége (rendszerint néhány nap) miatt térben is igen szakaszos. Az osztrák Duna-szakaszról, valamint kisebb részben a Morva folyóból érkező görgetett hordalékmennyiséget a dunacsúnyi duzzasztás teljes egészében visszatartja, úgy hogy a bősi üzemvíz-csatornában elvileg nem is állhat elő görgetett hordalékmozgás. A csatorna visszacsatlakozása alatt, Szappal szemben azonban a tározóban lebegtetett hordalékának jelentős részétől megszabadult, letisztult víz többszázezer m

3 homokos kavicsanyagot mosott el a jobb partról (Madarász-sziget előtere) 1992 és 1994 között (5. ábra). A nagyarányú erózió azért következhetett be, mert a bősi alvízcsatorna a bagoméri kanyar tetőpontja közelében, érintőlegesen csatlakozik a főmederbe és így az áramlás főirányába kerültek azok a kisebb—nagyobb szigetek a meder jobb oldalán, amelyeket korábban a bal part közelében haladó sodor elkerült, sőt a csavaráramlás fokozatosan épített (5. ábra). Másik valószinü ok az, hogy a Szap-Medve közötti szakaszon elmaradt az eredetileg előirányzott medermélyítő kotrás és a nagymarosi duzzasztás. A Duna hatalmas zátonyokat alkotott ebből az anyagból, amiket lassan mozgat lefelé. 1994-ben a medvei híd, valamint Nagybajcs térségében mutatták ki a zátonyokat az említett évenkénti felmérések. Innen részben kotrással távolították el azokat, részben pedig új sarkantyúk építése és régiek megerősítése révén felgyorsították mozgásukat. A legújabb adatok szerint (Observator 2000) az előbbi szakaszokon a hajózást zavaró gázlók megszűntek, viszont jelenleg is nehézséget okoz a csicsói