Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Módszerek az árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározására

224 Nagy László - meghágásból eredő tönkremenetelre csak a kis vízhozamú folyó szakaszokon lehet számítani (tehát Dunán, Alsó-Tiszán valószínűleg nem), ott is csak kis mértékben, - az altalaj eredetű, tehát buzgárosodásból és talajtörésböl származó tönkremenetel valószínűsége nő, - várhatóan nő a műtárgy és környékén bekövetkező törések száma is a karbantartási munkák csökkenése miatt. A gátszakadásokkal kapcsolatos történelmi adatok összegyűjtése hosszadalmas, rendkívüli precizitást igénylő feladat az egymásnak sokszor ellentmondó nem redszerezett alapadatok miatt. Az 1850-1999 évek között a Kárpát-medence területén több mint 1700 gátszakadás volt. Az adatok legtöbbje hiányos, különösen hiányos a gátszakadások mechanizmusának megjelölése. A gátszakadások időpontjára többnyire az árhullám lefutásából, a vízállások hirtelen változásából következtethetünk. A gátszakadások évtizedenkénti megoszlását mutatja a 2. ábra. A valószínűleg nem teljes adatsorból így is néhány értékes megállapítás tehető: - A legtöbb gátszakadást, több mint 188 darabot, 1888-ban jegyezték fel. - A legtöbb gátszakadás a Körös völgyében volt (375), 1879-ben összesen 82. - Az 1851-1900 közötti 50 évben csak két év volt 1863 és 1898, amikor nem történt gátszakadás, (pontosabban nem áll rendelkezésre információ gátszakadásról). - A századforduló után a korábbi fejlesztések eredményeként viszonylag nyugodt évek következtek, amit az 1956. évi dunai jeges árvíz tört meg 52 gátszakadással. - A gátszakadások számának alakulása is jelzi, hogy nem veszélytelen, de a töltéserősítések, a védekezés szervezetének, szakmai tudásának és a felszerelés fejlesztésének köszönhetően Magyarországon az árvízvédelem konszolidált állapotba jutott, ami természetesen nem zátja ki-gátszakadás(ok) kialakulását. 500-1 Időszak (évt'zed) 2. ábra. A gátszakadások évtizedenkénti megoszlása a Kárpát-medencében