Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Koris K.-Winter J.: Az 1999. évi nyári rendkívüli árvizek a Mátra és a Bükk déli vízgyűjtőin

Az 1999. évi nyári rendkívüli ái-vizek a Máira és a Bükk déli vízgyűjtőin 201 ill. állapotokat jól jellemzi a megelőző csapadékindex (M/20, mm), amit az árhullámot kiváltó csapadékot megelőző 20 nap egyre csökkenő súllyal figyelembe vett csapadékaiból számíthatunk (/. táblázat). Az I. táblázat adatai jól szemléltetik, hogy a több napos csapadékos időszakok igen nagy megelőző csapadékindexeket eredményeznek, aminek következményei a rendkívüli lefolyások és árhullámok. Még „szerencsésnek" mondható, hogy az igen nagy megelőző csapadékindexek általában nem rendkívüli csapadékmagasságokhoz párosulnak és viszont. 1.2. Valószínűségi vizsgálatok A különböző állomásokon és különböző időpontokban leesett csapadékok úgy hasonlíthatók össze egymással korrekt módon, ha azok megfelelő bázisidőszakra (hónapra) vonatkozó valószínűségeit számítjuk. A számítás alapja Goda (1966) tanulmánya, ami figyelembe veszi az 1-6 napos csapadékoknak a havi csapadékösszeg törzsértékéhez való arányát, a valószínűségi eloszlásfüggvények paramétereit (C

v- variációs tényező, C

s — aszimmetria tényező) és ezek havi területi eloszlásait. A havi csapadékösszegek törzsértékeit ( 1901—1970-re vonatkozóan) az Országos Meteorológiai Szolgálat kiadványából (Hajósy-Kakas—Kéri 1975) vettük. A vízgyűjtő területek nem nagy volta azt indokolná, hogy elsősorban az egynapos csapadékokat vizsgáljuk, amik egy-egy árhullámot kiváltanak, de vizsgálataink azt mutatták, hogy a több napos csapadékos időszakok is jelentős szerepet játszanak. A II. táblázatban összegyűjtöttük a p=0,l%-os valószínűségűnél (1000 éves gyakoriságúnál!) nagyobb csapadékokat. Tájékoztatásul megadtuk a 0,1%-os valószínűségű csapadékmagasságot, valamint azt, hogy a tényleges csapadék hányszorosa a 0,1%-os valószínűségűnek. Szembetűnő, hogy különösen a több napos időtartamoknál az igen nagy csapadékok sorozatban fordulnak elő a Laskó és az Eger-patak vízgyűjtőjének középső és felső részén, valamint attól nyugatra. A nagy csapadékok vizsgálatát a havi bázisidőszakoktól függetlenül is elvégeztük. Az éves nagy csapadékokra kidolgozott eljárás alapján számított valószínűségek természetesen az előbbieknél nagyobbra adódtak, de még így is rendkívüli értékeket mutatnak (II. táblázat utolsó két oszlopa). Különösen nagy csapadékok jelentkeznek Egerbaktán és az egerszalóki tározónál júliusban; még ennél is nagyobbak a Laskó vízgyűjtőjét csak részben érintő Sírok és Kisnána mérőállomásokon júniusban és júliusban. Ennél valamivel mérsékeltebbek a rendkívüli csapadékok az Eger-patak vízgyűjtőjén, és tovább mérséklődnek a Hór és a Kácsi-Sályi-patak környékén. A valószínűségi vizsgálatok összefoglalásaként megállapítható, hogy a vizsgált területen igen nagy számban jelentkeztek rendkívüli nagy csapadékok. Különösen veszélyes, hogy a nagy csapadékok - elsősorban júliusban - egymást kővető napokon, sorozatban fordultak elő. Ezt mutatja, hogy a 3-6 nap időtartam alatt leesett csapadékok igen nagy számban haladják meg a 0,1%-os valószínűségű értékeket.