Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben
180 Illés L.—Konecsny К. visszatartó hatása bükkerdöben lomb nélkül 3 mm, vegetációs időszakban 8 mm. Ugyanez az érték fenyvesekben 10 mm-t tesz ki. Mivel a bükkerdők csapadék visszatartó hatása, valamint árnyékoló képessége alacsony, kismértékben hat a hótakaró felhalmozódására és a hóolvadásra. Jelentősebb mértékben befolyásolja a hó felhalmozódását a lejtő kitettsége és meredeksége. A hóolvadás intenzitása fenyvesekben 1,6-szer kisebb, mint az erdőnélküli területeken. Az erdőtalajok avarjának víztároló kapacitása a bükk és a fenyves erdők esetében közel azonos. A bükkerdöben lévő talajok vízvisszatartó képessége 5—7 mm között váltakozik, a fenyvesekben 4—6 mm. A hegyi barna erdötalajokat jó vízvezetö képesség jellemzi. A vizek könnyen beszivárognak a talajba és a továbbiakban a felszín közeli és a felszín alatti áramlásban, vesznek részt. A bükkösök talajainak vízvezetö képessége a felszínen 5-8 mms1, 0,6 m mélyen, 0,1-0,4 mms1 értéket tesz ki. A fenyőerdők talajaiban a szivárgási sebesség nagyobb, mivel a talaj jelentős mértékben kavicsos frakciókból áll. A szivárgási sebesség ezekben az esetekben a felszínen 5-28 mms1 között váltakozik, 0,6 m-es mélységben 1,5 mms _ l-t tesz ki. Az erdőtalaj vízvezetö képessége 2-14-szer haladja meg más talaj vízszállító képességét. . A bükkerdők talajainak viztározási kapacitása 130 mm, a fenyveseké 120 mm. Ez egy-kétszer több a mezőgazdasági müvelés alatt lévő talajokétól. Az erdőtalajok jó vízvezető képessége, valamint jelentős viztározási kapacitása következtében, az erdőkben felszíni lefolyás gyakorlatilag nem keletkezik. Összességében tehát sürü, gazdag növényzetű bükkerdők vízvisszatartó kapacitása 145 mm, a fenyőké 135 mm, az erdőmentes területeké 110 mm. Az erdők pozitív módon alakítják a hegyvidéki folyószakaszok vízjárását. Hatásukra a lejtőkön az átlagos felszíni lefolyás a felére, a maximális lefolyás értéke a negyedére csökken. Mivel a felszínre jutó csapadék gyorsan a talajba szivárog, növekszik a felszín alatti vizek utánpótlása. Innen a vizek szárazabb időszakbanjutnak a folyóba, növelve ezzel a kisvízi vízhozamokat. Erdős vízgyüjtőjü vízfolyáson kisvízi időszakban 12-szer nagyobb vízhozam képződik. A legkedvezőbbnek azon vízfolyások vízjárása tekinthető, ahol az erdő nagysága 60-70%-ot ér el, legkedvezőtlenebb vízjárást a 35% alatti erdő idézi elő. Az erdők kora különböző módon hat a vízháztartásra. A legkedvezőbb hatást az árhullámok alakítására, valamint a felszín alatti vízviszonyokra az érett erdők fejtik ki. A fiatal erdők hasonló jellemzői kedvezőtlenebbek. Az erdők és talajaik hidrológiai tulajdonságai magassági zónák szerint is jelentős mértékben különböznek. A bükkösök vastag erdötalaja nagyobb felszín alatti lefolyást eredményez, és kisebb mértékű a felszín közeli lefolyás. Az ilyen vízgyűjtőkön a lefolyás szabályozás mértéke jelentősebb. A fenyvesek vékonyabb talajrétege kisebb felszín alatti, nagyobb felszín közeli lefolyást idéz elö. A felszín közeli lefolyás itt a csapadékhullással közel egyidőben alakul ki. Az erdők lefolyás alakító szerepét módosítják a konkrét meteorológiai körülmények. A legjelentősebb hatást a lefolyás szabályozásra az erdő akkor fejti ki, amikor az árhullámot előidéző eső száraz időszakot követően esik a vizgyüj-
