Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Hajós B.-Poroszlai J-né: A vízgazdálkodás időszerű feladatai

Hajós B.—Poroszlai J.-nè A szennyvíz-elvezetési és szennyvíztisztítási kapacitások fejlesztésénél az olcsóbb és hatékonyabb megoldásokat kell ösztönözni. Ahol indokolt, ösztönözni kell a természetes gyökérmezős tisztítást vagy utótisztítást. A helyi ellátást szolgáló állami vízi közmüveket önkormányzati tulajdonba kell adni. Ki kell mondani, hogy a lakossági szennyvizek elvezetésérői-tisztításáról való gondoskodás is önkormányzati feladat (legalábbis a 2000 lakos-egyenérték felett, megfelelően az EU elvárásoknak), aminek a végrehajtását az állam különböző módon segítheti. Az ipari vízgazdálkodás jogi szabályozását sürgősen rendezni kell. A vízi közmű szolgáltatás díjainak és a szolgáltatás minőségének ellenőrzésére létre kell hozni a kontroll szervezeteket. Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve gyógyüdülési használatot. A hévízkészletek mennyiségi és minőségi védelme is fontos cél. Cél az idegenforgalom szempontjából nagyjelentőségű a vízparti üdülési, rekreációs, vízisport és horgászati lehetőségek vízügyi feltételeinek biztosítása, összhangban a vizek mennyiségi és minőségi védelmének szempontjaival. Az árvízvédelem és árvízvédekezés feladatainak ellátásához szükséges szervezeti és eszközrendszert is a biztonságpolitika rangján kell kezelni. A vízkár-elhárítás fontosságának tudatosítása, a lakosság „veszélyérzetének ébrentartása" komoly és átgondolt nyilvánosság munkát igényel. Folytatni kell a tulajdonváltást abból a célból, hogy az állam csak a valóban állami feladatok ellátására vállalkozzon. Növelni szükséges a civil szféra szerepét, az öntözési célú vízszétosztó rendszerek további privatizációját, a fölhasználók (tulajdonosok) javára tovább kell folytatni. Az államnak a vízrendezés esetében továbbra is a rekonstrukcióra kell koncentrálnia, amely alapján mérsékelhetöek, esetleg elkerülhetőek a jelenleg is tapasztalt komoly belvízkárok. A dombvidéki vízrendezésnek két kiemelkedő célja a természet közeli patakszabályozás, illetve revitalizáció, valamint az ún. tározós program megvalósítása. A belterületi vízrendezés szervesen illeszkedjék a térségi vízgazdálkodás rendszerébe. Törekedni kell a belterületeket átszelő patakok és vízfolyások élővé tételére. A tószabályozás feladatait nagy tavaink vízszint- és vízminőség szabályozásának szűken értelmezett feladatai helyett egyre inkább átfogóan kell értékelni (a folyók duzzasztott terei, a bányatavak, a holtágak, stb.). Az aszálykárok elhárítását a nagytérségek közötti vízátvezetést megteremtő rendszerek létesítése és üzemeltetéseként kell értelmezni. A folyókkal egységes rendszerben, a kárelhárítási és a hasznosítási, valamint az ökológiai igényeket szervesen összehangoló módon kell gazdálkodni. Társadalmi szinten el kell fogadtatni azt az alapelvet, hogy folyóvölgyek lakosságának életbiztonsága és a felhalmozott nemzeti vagyon védelme, valamint a