Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Konecsny Károly: Az Erdélyi-fennsík és a hozzátartozó hegyvidék vízháztartása

98 Konecsny Károly 2.2.1. A lefolyás területi eloszlása. A lefolyás területi eloszlásának meghatározásánál első lépésként kapcsolatot kerestünk a sokéves (1950-1989) átlagos lefolyási értékek és a tengerszint feletti magasság között (6. ábra). Az Erdélyi-fennsík egészére a kapcsolatot — az adatok nagy szóródása következtében: 45,5 mm (Kisszékás-Székás) és 1840 mm (Porumbák-Negoj menedékház), tehát a maximális és minimális értékek közötti arány 1:40 — nem sikerült megbízható módon meghatározni, ezért az öt vízháztartási alegységnek (2. ábra) területére állapítottuk meg (6. ábra). A sokéves átlagos lefolyás és a vízháztartási alegységek (vízgyűjtők) átlagmagassága közötti összefüggések jellegzetességei: — mind az öt vízháztartási alegység területére 2—3 összefüggés rajzolódik ki; — a vízháztartási alegységek (vízgyűjtők) átlagmagasságának növekedésével arányosan nő a korrelációs kapcsolati görbék közötti távolság és ez még azonos vízháztartási alegységek esetén is érvényes; — a lefolyás függőleges gradiensei párhuzamosan nőnek a magassággal. A legnagyobb 200 mm/100 m a Fogarasi-havasok északi lejtőin és 40 mm/100 m körüli gradiensek 1000-1200 m magasságban figyelhetők meg a Kárpátok keleti lejtőin. A kapcsolat jellege mintegy 1500 m átlagmagasságban megváltozik és a nagyobb magasság már nem jár a gradiens értékének emelkedésével, sőt csökkenni kezd és 100-120 mm/100 m alá esik vissza; — a legbőségesebb — 1000 mm feletti - összlefolyás a IV. a. összefüggés érvényességi területén, vagyis a Fogarasi-havasok északi lejtőin, az I.a. — a Cibles és Radnai-havasok déli lejtőin, H.a. — a Kelemen-, Görgényi-, Hargitai-havasok nyugati lejtőin és az V.a részterület - az Erdélyi-szigethegység Aranyos folyó vízgyűjtőterületére jellemző; — a legkisebb mértékű, 50 mm alatti átlagos összlefolyást az Erdélyi-medence nyugati részén találjuk, ahol érezhető a fôn jellegű deszcendens áramlású száraz légtömegek hatása; — a lefolyás fokozatosan nő 50 mm-ről 100 mm-ig a medence központi, északi és keleti része felé. — A sokévi átlagos lefolyás jellemző értékeit a VI. táblázat, a területi eloszlást pedig a 7. ábra mutatja. 2.2.2. A lefolyás időbeni alakulása. Az lefolyás éven belüli alakulását először a téli és nyári félév sokévi átlagos lefolyásának területi eloszlásával (5. ábra) kívántuk jellemezni. A sokévi átlagos lefolyás havi értékeit a VII. táblázatban tüntettük fel. Az öt vízháztartási alegységre, a két félévre felállított hosszúidejű (1950-1989) közepes lefolyás százalékos aránya és a tengerszint feletti magasság közötti korrelációs összefüggések nagymértékben különböznek, mind a mennyiségek nagysága (a nyári félévben a lefolyás bőségesebb), mind a korrelációs összefüggések jellege tekintetében. Télen északnyugat felől, a Szamos-hátság és a Maros-völgy alacsonyabb felszínén keresztül — ha kisebb mértékben is mint a Felső-Tisza vidékén (Illés—Konecsny