Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Horváth L.-Tevanné Bartalis É.: A vízkémiai viszonyok jellemzése a Duna Rajka-Szob közötti szakaszán

70 Horváth L.—Tevann

è Bartalis E. i^r^r»oo2ooooiococöoooooocncno>oio>cj> oioioiffldoimoioioioioiaaCdioioim 14. ábra. Duna szennyezőanyag szállítása éves átlagok alapján Fig. 14. Pollutant loads of the River Danube Bild 14. Die Schmutzstofjfrachten der Donau рис. 14. Сток загрязнений р. Дуная 3.1. Mikroszennyező anyagok A mikroszennyezők közül а nehézfémek vizsgálata a magyar-szlovák Duna-szakaszon az 1970-es években indult meg. A szobi szelvényben végzett részletes keresztszelvény vizsgálatok a higany töménységének nagymértékű térbeni és időbeni változékonyságát tárták fel. Az 1977—79 között végzett higany, kadmium, ólom, cink nehézfém mérések átlagértékei (III. táblázat) közül különösen a higany töménységek bizonyultak magasnak. Az átlagtöménységek ugyan nem érték el az ivóvízben maximálisan megengedhető 1 mg /и3 értéket, de lényegesen meghaladták az ökológiai szempontból elfogadható 0,1 mg m3 értéket. A Duna Rajka—Szob közötti szakaszán a nehézfém szennyezettség állapota az újabb — 1989-től végzett közös magyar—szlovák mérések alapján - elfogadható a vízhasználatok (köztük az ökológiai vízhasználat) vízminőségi kritériumai alapján. Kivételt jelent a higany, amelynek átlagértéke, ill. 90%-os gyakorisági értéke szintén alacsony, de előfordulnak kiugróan magas töménység értékek is (Makovinská-László 1997). A Duna-vízben a nehézfémek megoszlása az oldott és a szilárd fázishoz (lebegőanyaghoz) kötött frakció között fémenként változó, általában az oldott rész sokkal kisebb, mint a szilárd rész. Az 1980-as évek közepétől végzett üledék és lebegőanyag nehézfém szennyezett-