Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Kaliczka László: Víz-, erdő- és vadgazdálkodási művek a Bakonyban

Viz-, erdő- és vadgazdálkodási müvek a Bakonyban 653 elmúltával, ősszel is használják, amikor már nincs szükség hűtésre és az élősködők számára sem kedvezőek az életfeltételek. Ha az ivóvíz és a dagonyák vízét napi felhasználást illetően azonosnak vesszük (dagonyák párolgási, szivárgási, felhasználási vízmennyisége hozzávetőlegesen azonos az elfogyasztott ivóvíz mennyiségével — megállapítás önkényes, de nincs más szá- * mítási mód), akkor az Erdőgazdaság területén a napi vízigény már 50-60 m

3-re becsülhető. Ez a vízmennyiség nem jelentős. Azonban ott, ahol a terület nagy részén gyakorlatilag semmilyen vízfelület, folyóvíz, forrás nincs, a vízbiztosítás problémája igen komoly gondot jelent. Víz hiánya esetén a vadállomány a területen található lédús növényzet fogyasztásával próbálja vízigényét kielégíteni. Lerágja a fiatal fák hajtásait, felkeresi az erdő melletti szántómüvelésü területeket és az erdő mellett számottevő kárt okoz a kultúrnövényekben. Tartós vízhiány esetén a vadállomány elhagyja a területet. Ez természetesen nem lenne elfogadható. Az erdő oly életközösség, amely egymásra hatást gyakorló fafajtákból, cserjékből és társult növényekből, valamint állatokból áll. Ha ezekből valamelyik eltűnne, az eredeti ökológiai állapot megszűnne, az összes korábbi állapot megváltozhatna. Ezen túl gazdasági következményekkel is számolni kellene. A jelenleg folyó vízépítési munkák mellett meg kell említeni, hogy az Erdőgazdaság területén, a XX. század első felében, illetve az azt megelőző időkben is készültek különböző vízvisszatartó létesítmények. Erre utalnak a (sajnos kis számban található) régi müvek maradványai, ill. viszonylag jó állapotban lévő létesítményei. Ezekkel a létesítményekkel a hajdani tulajdonosok az erdő élővilágának vízellátását kívánták javítani. A régi vízvisszatartó müvek legjobb állapotban lévő létesítménye az Öcs község határában lévő Nagy-tó, amely ma is üzemelő vizet adó mű, de ide sorolhatjuk az Olaszfalu külterületén Alsó-Perén lévő gátat, amely a Kastélyos-patakon, az arborétum mellett biztosított vízfelületet. Meg kell említeni az úrkút külterületén, a Zsófiamajor közelében lévő gátat is, amely felújítással üzembe helyezhető. Több helyen alakítottak ki vízvisszatartó létesítményeket is. Ilyenek voltak a Kabhegyi, a Sweiczer-réten vagy a Mina-völgyben, a Bujta-völgyben meglévő régi földművek, ill. azok maradványai. A korábbi tulajdonosoknak, a Zichy, Batthyányi grófoknak is fontos volt a vizek visszatartása, a vizek használata. Meg kell emlékezni arról is, hogy az erdőterületeken több forrás foglalását is elvégeztették a régi tulajdonosok. Ezek közül ma is használatban vannak pl. a Némakút, Szarvas-kút, Hidegkút, stb. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ahol forrás nem volt, kút építésével próbáltak vizet biztosítani. Ezeknek a kutaknak nagy része azonban elpusztult, ma már nem használhatók. 4. Vízépítési létesítmények az Erdőgazdaság területén Az erdő optimális vízellátásának és a vadállomány vízigényének kielégítés érdekében az Erdőgazdaság elhatározta, hogy a gazdasági lehetőségei függvényében és egyéb támogatások lehetőségeinek felhasználásával a területen vízvisszatartó, ill. vízellátást javító műveket hoz létre.