Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei
A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 619 2. A KBVR műszaki jellemzői Létesítésének első tanulmánytervét a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon 1976-ban dolgozták ki ( Lötz 1980). Ez gyakorlatilag az alsó Zala-völgy 200 évvel ezelőtti vízviszonyainak visszaállítását irányozta elő, az alábbi főbb szempontok figyelembe vétele mellett: - olyan vízmélységet kell előállítani, ami a tápanyag-eltávolításhoz szükséges élőlényegyüttesek számára optimális ökológiai feltételeket teremt; - a Zala és mellékvízfolyásai által szállított víz a lehető leghosszabb ideig tartózkodjon benne; - a szomszédos, hasznosított területeket lehetőség szerint meg kell kímélni; - a beruházás költségei a lehető legalacsonyabbak legyenek. A végleges tervek kialakítása előtt 16 különböző változatot vizsgáltak meg, egyidőben számos „megalapozó" tanulmány készítésével (ebben az időben a „környezeti hatástanulmány" fogalom nálunk még nem létezett). A vizsgálatok a hidrológiai, hidraulikai, kémiai, biológiai folyamatok modellezésén és elemzésén kívül kiterjedtek a várható mezö- és erdőgazdasági, közlekedési és energiaellátási kihatásokra, az esetleges halászati hasznosítás lehetőségeinek vizsgálatára. A KBVR kialakítása az 1. ábrán látható módon, két ütemben valósul meg. A két ütemben való megépítést pénzügyi és munkaszervezési okok tették szükségessé. Ehhez egy E—D irányú lösz dombsor nyújtott kedvező lehetőséget, ami a Zala völgyét Balatonhidvégnél kb. 500 m-re szűkíti. Az első ütem, a Hídvégi-tó építése 198 l-ben indult és üzembe helyezése az 1984ben megkezdett és 5 lépcsőben végrehajtott fokozatos elárasztás után 1985 nyarán megtörtént. A második ütem, a Fenéki-tó építése 1984-ben kezdődött, és jelenleg is folyik. Befejezését, ill. üzembe helyezésének megkezdését kezdetben 1987-re, majd a beruházási program módosítását követően először 1992-re, majd 1997-re tervezték. A program módosítása miatt az üzemelés megkezdése 2004 előtt nem várható. 1992 végén egy 16 km 2 nagyságú részterület — az „Ingói-Berek" fokozatos feltöltése, ideiglenes üzembe helyezése az ENy-i részen megkezdődött (/. ábra). A részleges üzembe helyezést részben az indokolta, hogy a Hídvégi-tóból elfolyó, algában gazdag víz ezen a területen tovább tisztuljon, másrészt, hogy az évszázados pangó vizes terület átfolyásos rendszerré válásával a kezdeti — negatív vízminőségi hatásokkal is együtt járó és a vonatkozó kutatási eredmények alapján prognosztizált (Pomogyi 1995) — folyamatok mielőbb megkezdődhessenek, a lehető leggyorsabban lejátszódhassanak. A KBVR főbb adatai az /. táblázatban láthatók. Az első ütem kialakítása műszakilag egyszerű volt. A Zala völgyének hídvégi szűkületében földgátas és zsilipes elzárásával a vizet a kívánt szintre lehetett duzzasztani. A lehető leghosszabb tartózkodási időt terelötöltés biztosítja, a vizet kényszerpályára irányítva. A duzzasztott rész áramlási holtterében kialakított kazettát a külső tározótértől függetlenül lehet üríteni, vagy tölteni. Ez alkalmas rendkívüli szennyezés, vagy kisebb árhullám befogadására, esetleg nagyléptékű kísérletek végzésére.
