Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 4. füzet A KIS-BALATON VÉDŐRENDSZERÉNEK KIALAKÍTÁSA, MŰKÖDÉSÉNEK EREDMÉNYEI MAGYARICS ANDRÁS, DR. POMOGYI PIROSKA és PÉK TIBOR Az utóbbi évtizedekben az élővizek minőségének romlása az egész világon felgyorsult, és olyannyira szembetűnővé vált, hogy ma már nemcsak a vízminőség-védelemmel foglalkozó szakemberek, hanem az egész emberiség figyelmének előterébe került. A civilizáció fejlődésével együtt jár a fokozott vízhasználat, de minden egyes emberi tevékenység, így a környezetszennyezések hatása is megjelenik a vizekben. A látványos vízminőségromlás elsőként a sekély, édes vizű tavakban —így a Balatonban is — jelentkezett, de ma már közismert a folyók, tengerek, de a felszín alatti vízkészletek szennyezettsége is. Tavaink vízminőségromlása elsősorban a szervetlen növényi tápanyagok feldúsulása által kiváltott eutrofizációra vezethető vissza. Közép-Európa legnagyobb sekély, édes vizű tava a Balaton. Kellemes klímája, szép környezete, kedvező morfológiai adottságai következtében hazánk legfontosabb üdülőterületévé, az idegenforgalom fö vonzerejévé vált. Üdülőövezetében szinte felmérhetetlen értékek halmozódtak fel. Mindemellett egyedülálló nemzeti kincsünk, így vízminősége romlásának megakadályozása, visszafordítása elsőrendű feladatunk. E cél elérését szolgálja a Kis-Balaton védőrendszer (továbbiakban: KBVR) is. 1. A Kis-Balaton védőrendszer létesítésének előzményei A Balaton felülete ma üzemvízszintnél (104,3 m В.

f.) közel 600 km

2, térfogata 1,98 km

3. Vízgyűjtő területe mintegy tízszerese a tó felületének, 5776 km

2 ( VITUKI 1976). Vízgyűjtője 3 fő részre osztható (/. ábra), így az északi (1100 km

2), a déli (1454 km

2) és a nyugati (2622 km

2) Zala-vízgyűjtőre. Legjelentősebb tápláló vízfolyása a Zala, ami a tó vízutánpótlásának 45%-át szállítja. A Keszthelyi-öbölbe torkollik, aminek területe csak 6,4%-a, térfogata 4,3%-a a tó egészének. Az öböl sajátos áramlási viszonyai miatt itt a víz tartózkodási ideje hosszú (

Lötz 1988). A múlt század közepéig a Balaton vízszintjét gyakorlatilag a klimatikus viszonyok határozták meg, a vízjáték 3-5 m-t is kitehetett. A legmagasabb vízállás 3-4 m-rel a mai fölé emelkedett, ezért a tó területe a mainál lényegesen nagyobb volt. Ez időben a tó körül, a változó vízállásnak megfelelően, nagy kiterjedésű mocsarak voltak. A XIX. sz. első felétől tettek kísérleteket arra, hogy a Sió csatorna és zsilip kiépítésével a tó vízszintváltozásait kézben tartsák, szabályozzák. Ezek a törekvések 1863-ban vezettek célhoz, amikor A kézirat érkezett: 1999. XII. 28. M

agyarics András oki. vízépítőmémök, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) közigazgatási szakmai tanácsadója. Dr. Pomogyi Piroska oki. biológus, a biológiai tudomány kandidátusa, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NyU-VlZIG, Szombathely) kutatásszervezöje. Pék Tibor oki. építőmérnök, a (NyU-VIZIG, Szombathely) szakaszmérnök-helyettese.