Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 601 alapján megadja egy kritikus hidrológiai, árvízvédekezési helyzetben a Körös völgyi árvízi szükségtározók egyenkénti, vagy a gyakorlatban előfordulható kombinációkban, egyidejű használat melletti optimális üzemeltetéséhez szükséges legfontosabb alapadatokat. * * * Alig három hónappal a Kisdelta árvízi szükségtározó létesítményeinek elkészültét és műszaki átadását követően, 2000 márciusában a Fehér- és a Fekete-Körösön ismét jelentős árhullám vonult le, amelynek egyes paraméterei - különösen a Fehér-Körös esetében - elérték, illetve megközelítették a Kisdelta árvízi szükségtározó méretezési árhullámának értékeit. Március 8—9-én a Körösök hegyvidéki vízgyűjtőjén jelentős csapadék hullott és a hóolvadás is megindult, a Béli hegység északi és nyugati oldalán a csapadék tevékenység még március 10-én is folytatódott. A 48 óra alatt lehullott eső mennyisége elérte a 118 mm-t (Biharfured-Stina de Vale), illetve 70 mm-t (Menyháza-Moneasa). Biharfüreden a hótakaró vastagsága ugyanakkor megközelítette a 200 cm-t. Az intenzív esőzés hatására heves árhullám indult el a Fehér- és a Fekete-Körösön. A Fehér-Körösön Honctönél (Gurahont) a folyó 36 óra alatt 3,72 m-t áradt és március 10-én 16—19 h között tetőzött. Az árhullám Kisjenöig (Chisineu Cris) rendkívül magas vízszinteket eredményezett: Borosjenönéi (Ineu) a tetőzés 8,38 m volt (1995-ben 8,35 m), Kisjenőnél a tetőző vízállás 9,15 m volt, amely az eddigi H ma x-nál csak 0,08 m-rel volt kisebb. A Fekete-Körös Belényesnél (Beius) március 10-ére virradóra 3,30 m-rel, az eddigi H max'tól 0,74 m-rel elmaradva tetőzött. Ez az árhullám az elmúlt évtizedek jelentősebb árhullámai közül a kiváltó okokat és hegyvidéki szakaszon kialakult áradás hevességét illetően leginkább az 1981. évi márciusihoz és az 1995. évi decemberihez hasonlítható. Ugyanakkor azoktól a hazai folyószakaszok induló mederteltségét illetően lényegesen el is tért (a mederteltséget jellemző, a felső vízmércék tetőzésével egyidejű vízállások mintegy 2,00-2,50 m-rel elmaradtak pl. az 1995. évi értékektől). Az előzőekből következően az árhullám erőteljesen ellapult. A magyar szakaszon a tetőző vízállások csak kis mértékben haladták meg a III. fokozat szintjét (Fehér-Körös, Gyula 6,43 m, Fekete-Körös, Ant 7,25 m és KettősKörös, Békés 8,11 m), illetve azt el sem érték (Fekete-Körös, Remete 7,07 m). A Fehér-Körös hegyvidéki szakaszán még rendkívüli vízszinteket eredményező, H ma x értékeket megközelítő árhullám Gyulánál nem volt az eddigi 13 legnagyobb árhullám között sem a tetőző vízszint (6,43 m), sem pedig az I. fok feletti árhullám tartósság (3,9 nap) tekintetében, viszont tetőző vízhozama (400 m 3s _ 1) jelentősnek tekinthető (IV. és VI. táblázat). Ugyanakkor a vízszint esésének alakulása a Fehér-Körös alsó, Kisjenö-Gyula kö-
