Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

570 Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A.-Kisházi P.-Rá

tky I. rületeken a már meglévő hótakaró további növekedését okozta. Az egyik legjellemzőbb hegyvidéki állomáson — Biharfüreden — a hóvastagság 120 cm-ről 181 cm-re növekedett. Ilyen magas érték itt igen ritkán szokott kialakulni. A csapadék mennyiségének eloszlása egyenletes volt, kiemelkedően magas értéket sehol sem mértek. A hegyvidéki területeken általában 70-80 mm hullott ez alatt az öt nap alatt, míg a síkés dombvidéki területeken 40-60 mm volt a jellemző. Az árhullámot kiváltó csapadék 22-én hullott, mennyisége 19-51 mm volt. A meteorológiai események következtében igen heves, magas tetőzési értékeket eredményező árhullámok alakultak ki. A Fekete-Körösön Antnál február 24-én mért 9,20 m-es tetőző érték a történelmi rangsor negyedik helyét foglalta el, de a Fehér-Körös gyulai 7,07 m-es tetözése is az eddigi 7. legnagyobb előfordult érték volt. A két mellékfolyóból ezúttal a Fekete-Körös dominált: mind a már említett magas tetőzés, mind pedig a kialakult csúcsvízhozam miatt. Remeténél az árhullám tetőző vízhozama 530 m

3s

_

1 volt, míg a Fehér-Körösön, Gyulánál ez 340 m

3s~'-ra adódott. A FeketeKörös magas tetőző értéke miatt február 23-án 16 óra 30 perckor román oldalon működésbe lépett a tamásdai tározó, ahol 24-én 13 óráig mintegy 3 millió m

3 víz tározódott. 3. A Fehér- és Fekete-Körös árvízi hidrológiai sajátosságai és anomáliái 3.1. Az árhullámok tetőző vízszintjének emelkedése Az észlelt árvízszintek emelkedésének legalább három, egymást átfedő, egymásra halmozódó oka van: a vízgyűjtőn folytatott emberi tevékenység hatásának integrált megjelenése, az újabb — korábban még elő nem fordult időjárási helyzetekből származó következmények, illetve—bizonyos mértékig —az éghajlatváltozás — egyébként sok részletében még vitatott - hatása (Szlávik 1999). Az elmúlt évtizedek adatai tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a Körösök vízrendszerében az antropogén hatások jutottak döntő szerephez. Valószínűsíthető, hogy az árvízszintek emelkedését itt elsősorban a mellékvízfolyások szabályozása, betöltésezése okozza (Nagy 1975). Az árhullámok tetőző vízállásainak növekedését jellemző adatokat a II. táblázat foglalja össze. Látható, hogy a legtöbb észlelt tetőző vízállás befolyásolt érték, a bekövetkezett töltésszakadások, a végrehajtott szükségtározások hatásának eredőjét tartalmazza, másrészt a növekedés a XX. században méteres (1,44 és 2,26 m) nagyságrendű volt. Külön vizsgáltuk azokat az időszakokat is, amelyekben a vízszint legnagyobb növekedése volt. így a Fekete-Körösön Antnál 1970-81 között 0,92 m (8% — a vízjáték%-ában), Remeténél 1966-74 között: 1,28 m (13%-a), a Fehér-Körösön Gyulánál 1962-74 között: 1,11 m (11%), a Kettős-Körösön Békésnél 1966-74 között: 1,31 m (12%). Az árvízi vízszintek növekedésének ilyen dinamikája, gyakorisága és aránya példátlan a hazai folyók között! A vízszint emelkedés trendje az utóbbi években sem változott. A Körösök árvizei 1981 óta is változatlan fenyegetést jelentenek: 1988-ban és 1989-ben is olyan vízszintek alakultak ki, amelyek 1970 előtt „rekorderek" lettek vol-