Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó
562 Szlávik L.-Galbáts Z.-Kiss A.-Kisházi P.-Rátky I. berek. Megdöntötte azt a felfogást, hogy síkföldi folyóinkon a nyári árvizek a tavasziak nagyságát nem érhetik el, de bizonyságot tett amellett, hogy az árvizek keletkezésénél a meteorológiai tényezők a döntők és ilyen kivételes esetben a helyi tényezők mérsékelő hatása igen kevéssé érvényesül. Az 1913-i árvíz és az ezt követő nedves esztendők megdöntötték azt az elterjedt téves nézetet, hogy az előző 1900-11. évek szárazságát a vizek gyorsabb levezetésével a szabályozás okozta." (Korbély 1917). 2.2. Az 1915. évi árvíz A Körösök vízgyűjtőjén 1914—15 telén jelentős mennyiségű hó hullott és halmozódott fel, amelyre márciusban jelentősebb eső esett és váltotta ki a Körösök addigi legnagyobb árhullámát. A Fehér-Körösön az 1915 márciusi árvíz szintje Honctönél az 1887. évivel egyezett (4,60 m), Borosjenönéi 0,35 m-rel az alatt maradt, de lejjebb az áradás minden addigit felülmúlt: Kisjenőnél 0,48 m-rel, Gyulánál 0,86 m-rel meghaladta az 1895. évi maximumot. A Fekete-Körös felső szakaszán az árhullám az 1887., 1890., 1898. és 1913. évi alatt maradt, de a Töz betorkollása alatt már meghaladta az eddigieket. A Fekete-Körösön a nagyvíz Tenkén 0,83 m-rel maradt az 1887. évi alatt, de Zerindnél és Remetén nem csak 1913. évit, hanem az 1887. évi korábbi maximumot is meghaladta. A helyenkénti átömlést nyúlgátakkal elhárították, a szivárgások, csurgások, töltéscsúszások ellenére sikerült a töltéseket megtartani és az árvízveszélyt elhárítani (Korbély 1917, Góg 1995). 2.3. Az 1919. évi árvíz Több kisebb megelőző árhullám levonulását kővetően az 1919. májusi árvíz során szinte az egész Tisza-völgyben, s így a Körösökön is sok korábbi tetözési rekord megdőlt. Az 1919. évi árvíz tetőző szintjei meghaladták az 1915. évit. A vízszint az árvízvédelmi rendszer úgyszólván teljes hosszában színeit a töltéskorona magasságával, illetve a fölé emelkedett, úgyhogy kilométer hosszakon csak nyúlgátakkal lehetett megakadályozni az árvíznek a töltés tetején való átömlését. A Fehér-Körösbe torkolló Csohos-éren, valamint a Tőzön töltésszakadások keletkeztek, lejjebb a víz a töltések között maradt (Trauttwein 1919, Tellyesniczky 1923, Becker 1939). A. Fehér- és Fekete-Körös május 4-én tetőzött, Gyulánál 329 m 3s~', míg Remeténél 435 mV csúcsvízhozam mellett (Takács 1982). Tekintettel a világháborús események során április végén bekövetkezett román megszállásra (Gyulára pl. április 25-én vonultak be a román csapatok), a rendkívüli árvízi helyzet elleni védekezés szervezése és irányítása komoly nehézségekbe ütközött. A Fehér-Körös védtöltései eredetileg az 1887. évi H ma x szintjének figyelembevételével épültek ki, de a munkák folyamán már figyelembe vették az 1895. évi tetőző vízszinteket is. Az 1919. évi rendkívüli árhullám hatására az akkor még egységes Fehér-Körösi Armentesitö Társulat elhatározta a töltéskorona szintjének egy méterrel való megemelését. A trianoni határ következtében a társulat érdekeltségi területének
