Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 551 anyagának. Hibásnak bizonyult azonban az igen keskeny hullámtér, a folyó szakadó partjával szorosan és párhuzamosan épített jobb parti árvédelmi töltés. Kétségtelen, hogy a folyó felső szakaszán túl sok átmetszés készült, s ez a körülmény az alsó szakaszon érezteti káros hatását. A Kettős- és Hármas-Körös egységes szabályozásával már az 1820-23. évi Huszárfele terv is foglalkozott. Addig egyes nagybirtokosok, később községek létesítettek folyóparti töltéseket, melyek révén a kisebb árhullámoktól földjeiket sikerült is megvédeni. Intézkedések történtek a káros mederelfajulásokat okozó vízimalmok felszámolására is. E tervek alapján 1834-ig megépült a Hármas-Körös torkolati átmetszése, a Szarvas—Szentandrás közti nagy kanyarulat, több kisebb átmetszéssel való megrövidítése. A 15 öl (28,45 m) szélesre tervezett átmetszéseket 5 öl (9,48 m) szélesre építették ki, s 1835 után tovább bővítették. Ugyancsak 1834-ig épült meg a mezőberényi—belencéresi átmetszés is. Több átvágást terveztek a Kettős-Körösön is, mert már érezhető volt a Fehér- és Fekete-Körös átmetszéseinek hatása, ugyanis a Kettős-Körös vidékére az eddiginél is erőteljesebben zúdultak le a Fehér- és a Fekete-Körös árhullámai. A Huszár-Ше tervből ennél több nem is valósult meg, s amikor 1847-ben Bodoky megbízást kapott egy új, részletes Körös szabályozási terv készítésére, a Kettős- és Hármas-Körös még mindig a völgyénél lényegesen hosszabb mederben folyt. Bodoky terve alapján a munkálatokat 1856-ban indították meg, s 1861-ig az átmetszések 80%-a, a töltéseknek azonban csak 30%-a készült el. Az 1860-as évek szárazak voltak, s így a szabályozási munkákat abbahagyták; 1870-ig alig történt valami. Az újabb nedves periódus beköszöntével ismét megindultak a munkák, immár a Folyammérnöki Hivatal vezetésével. A Kettős- és Hármas-Körösön végrehajtott munkálatok, amelyek 54 átmetszésből, 11 partvédőműből, a bökényi, békésszentandrási és békési műtárgyakból állnak, jórészt elérték céljukat. Annak köszönhetően, hogy a völgy hosszánál eredetileg négyszerte hosszabb folyó ma csak néhány km-rel hosszabb a völgyénél, a Körösök árhulláma a Tiszáét megelőzve érkezik le a csongrádi torkolathoz. Bár a Kettős- és HármasKörös jól beágyazta magát, ennek az árhullám-megelőzésnek kedvezőtlen hatása is mutatkozik, amennyiben a torkolati szakaszon annyira felgyorsul a körösi árhullám, hogy a folyó még a kemény agyagpartokat is erősen rombolja. A rombolás ellen partvédömüvek épültek, de figyelmeztető jel ez a körülmény arra, hogy a Körösök esését átmetszésekkel tovább növelni nem kívánatos, legfeljebb a hajózás, vagy az árvédelmi töltések érdekében lehet a jövőben kisebb esésnöveléssel járó meder korrekciót, ill. átmetszést létesíteni. A hullámtér szélességének mértéke is megfelelő, bár egyes helyeken kedvezőbb vonalozású lehetne az árvédelmi töltés. (Például, a Kettős-Körös jobb parti töltése a legtöbb helyen indokolatlanul közel épült a folyóhoz, nem hagyva teret a folyó fejlődésére.) A 2. ábrán bemutatjuk a szabályozási munkákat összefoglaló, azok adatait öszszesítő vázlatrajzot (Hajós 1915, Korbély 1916-17, 1937, Bogdánfy 1925, Károlyi 1971, VITUKI 1973, Gőg 1991, 1995, Dóka 1997, Fejér 1997). A folyók szabályozásának XIX. század végi befejeződése után a Körösökön 1895-ben, majd 1913-ban, 1915-ben, 1919-ben is nagy, a korábbi maximumokat rendre meghaladó árhullámok vonultak le, de ezek a töltések között maradtak (II. táblázat).