Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos-Galbáts Zoltán-Kiss Attila-Kisházi Péter-Rátky István: A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó

A Fehér-, Fekete- és Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere... 549 lyót mindkét oldalról töltésezték. Igen veszedelmes állapot keletkezett így Békés megyére nézve, mert az árhullámok levonulását az Arad megyeiek erősen meggyorsították, s a FehérKörös Békés megyei árterülete az eddigieknél is többet szenvedett a hirtelen rájuk zúduló árvizektől. Békés megye is beavatkozásra kényszerült, kitermelték a mederbe szakadt fákat, kihúzták a malomcölöpöket, Gyulán és Gyulaváriban egy-egy átmetszést létesítettek. Az 1855. évi szabályozási terv az Arad megyei szakaszt kisebb, a Békés megyeit nagyobb részben érintette. Ennek értelmében a töltésekkel szűkre szabott hullámteret 100 m-re szélesítve, a töltéseket egészen Székudvartól Békésig átépítették. Békés megyében új átvágásokat terveztek s a régieket kibővítették (2. ábra). E terv szerint a Fehér-Körös Gyulán átmenő szakaszát 50 m-re bővítették volna, de ez nem került kivitelezésre, ugyanis az 1855. évi árvíz Gyulát jóformán teljesen elpusztította. Elhatározták ezért, hogy a folyót a városon kívülre helyezik, s 1856-58-ban meg is építették az összesen 19,6 km hosszú Gyula—Békési-nagycsatornát, amely Gyulavárinál indul ki a régi mederből s 7,5 km után eléri Szanazugot, ahonnan 11,5 km hosszú csatornán folyik Békésig, a Fekete-Körös régi medréig. Szanazugnál bevezették az új csatornába a Fekete-Körösi, s így a Fehér-, Fekete-Körös egyesülése Békés helyett Szanazugnál következett be (2. ábra). A munkálatok zömét 1835—45, ill. 1856-60 közt hajtották végre, amikor is elkészült 60 átmetszés, illetve mederbővítés és a kétoldali töltésezés. A munkálatok egy része azonban 1870 utánra maradt. A Fehér-Körös alsó folyásának átmetszései a csekély esés és agyagos meder következtében a várt ütemben nem fejlődtek, ezért 1897—98-ban és 1915— 17-ben a torkolattól kezdődően felfelé 1—1,5 m mélységű gépi kotrást végeztek egészen Gyulaváriig. A szabad vízlefolyást biztosítandó, 100 m szélességben megállapított hullámtér csak úgy bizonyul elegendőnek, ha a hullámtéri terület minden év őszén teljes letakarításra kerül. A Fehér-Körös szabályozásánál nagy hiba, hogy a folyó fejlődésére semmi területet nem hagytak, ez a körülmény az elmúlt csaknem másfélszáz évben sok gondot okozott. A Fekete-Körös az eredetétől a torkolatáig sűrű erdőségeken folyt keresztül, és így természetes, hogy a legtöbb lefolyási akadályt a medret eltorlaszoló bedőlt fák képezték. A szabályozás első lépése 1825 után a medernek a lefolyási akadályoktól való megtisztítása volt. Ezt követően a meder kiágazásokat, oldalmélyedéseket töltötték át. E munkákat az érdekelt birtokosok, illetve községi közerők hajtották végre. 1844-55 közt 41 átmetszést létesítettek, melyeket később bővíteni kellett, továbbá áttöltöttek még meglévő oldalkitöréseket úgy a jobb, mint a bal parton. A fenti munkákkal párhuzamosan nagyvízi szabályozási müvekként már némi töltésezési munkák is folytak, így a talpasi és vadászi határban létesitettek töltéseket, Bél-Zerindtöl Sarkadig egyes mélyedéseket töltöttek át, innen Békésig a jobb parton azonban munka nem folyt. A bal parton Anttól egészen Békésig folytonos védvonalat létesítettek. Az 1855. évi szabályozási terv, figyelembe véve a már korábban végrehajtott munkálatokat, a folyó síkvidéki szakaszán még meglévő 16 malom eltávolítását, a még szabadon lévő oldalkitörések áttöltését és Gyantétól Békésig összesen 35 új, a ré-