Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A viz, a környezet és a fejlesztés 525 között mozog és a népesség egy része a létminimum határán él, söt éhhalállal küszködő népcsoportok is vannak. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy a gazdagon ellátottaknál mutatkozó felesleg fölösen elegendő lenne a hiányosan ellátottaknál jelentkező hiány pótlására, ha ezt a helyi politikai—gazdasági feltételek lehetővé tennék. A jövőben várható népességszaporulat ellátásának megoldásához kétféle út kínálkozik: — a mezőgazdasági terület növelésével, és/vagy - a már hasznosított és/vagy a jövőben hasznosítandó területen a produktivitás növelésével. A mezőgazdasági hasznosítású terület növelhető más borítottságú területek mezőgazdasági célú igénybevételével, illetőleg elrontott területek rehabilitációjával és rekultivációjával. A produktivitás növelésének számos útja közül legjelentősebbnek tekinthetők a növénynemesítés (mint pl. nagyobb hozamú és a szárazságtűrő fajták) és a termelési technológiák (mint pl. öntözés) fejlesztése. Az V. táblázat B) részértek adatait egybevetve az A) rész adataival megállapítható, hogy a mezőgazdasági hasznosítású területek növelése nem ütközik akadályba. Korlátot a természeti környezet megóvásának szempontjai jelenthetnek. A növénytermesztési technológiákkal kapcsolatos, napjaink fejlesztési eredményei biztatóak a tekintetben, hogy a jövő lehetőségei lényegesen meg fogják haladni a jelen adottságait. Ezek szerint a jövőben várható népszaporulat ellátása a lehetséges módozatok bármilyen kombinációjával elképzelhető. A választásnál figyelembe veendő, korlátozó szempont lehet a szárazföldek megújuló édesvízkészletének térbeli és időbeli eloszlása. A IV. táblázat és a hozzáfúzött értékelés szerint a szárazföldek területén, hosszú idő átlagában rendelkezésre álló, megújuló édesvízkészlet 165 ezer köbkilométer évente. Ennek kb. kétharmada a felszíni és a felszín alatti vizek utánpótlódását szolgálja, míg a maradék egy harmada a felszíni párolgást és a növények párologtatását fedezi. A felszíni és a felszín alatti vizek párolgása biztosítja a csapadék—párolgás egyensúlyt. Ez a csapadékmennyiség a szárazföldek területén mintegy 1100 mm átlagos vízborítással egyenértékű. Az a mezőgazdasági terület, ahol ez az átlagos csapadékmennyiség rendelkezésre áll, a termesztett növények legtöbbjének a vízellátására elegendő (érvényes ez akár a jelen állapotra, akár a jövőbeli fejlesztésre). A térbeli és időbeli egyenlőtlen eloszlás azonban sokhelyütt korlátja lehet az eredményes mezőgazdálkodásnak. Különösen igaz ez a mérsékelt égövi területeken, ahol a globális felmelegedés egyik várható következményeként a vízellátottság szélsőségeinek növekedése várható, a középérték valószínűsíthető változatlansága mellett; ami azt jelenti, hogy a bőséges vízellátottságú időszakok hossza, gyakorisága, esetleg a vízellátottság mértéke növekszik az aszályos időszakok növekedésével együtt. Az átlagosan elégségesen ellátott területek mezőgazdaságának vízellátása tehát úgy biztosítható, ha az „árvízveszély" egyidejű kivédése mellett a fölös vízkészletet tartalékoljuk (tározzuk) az aszályos időszakok vízhiányának enyhítésére. A fentiek szerint tehát, a Föld várhatóan 10-12 milliárdfőre növekvő emberiséget is képes lesz eltartani. Ez azonban a Föld nézőpontjából nem jelentékeny beavatkozások mellett képzelhető el (ami azonban lehet, hogy az ember nézőpontjából és helyileg jelentékeny). A fenntartható fejlődés tehát nem utópia!