Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

508 Neppel F.—

Somogyi S—Domokos M. gítette. Ebből az időből konkrét vízfolyásokat nem ismerünk, csak a hegyláncok közé becsípődött — velük együtt kiemelt — régi rögdarabokon néhány vízfolyásszakaszt. A ma is meglévő vízfolyások első megjelenése a miocén közepére tehető (Rögl— Steininger 1983). A Paratethys szigetein, de föleg partvidékein kisebb vízfolyásrendszerekként alakultak ki a mai folyók legfelső szakaszai. Ezek a folyók még önállóan ömlöttek a mai medencék területén elhelyezkedő tengerágakba. Ennek ellenére feltűnő, hogy a Paratethys vízválasztója túlnyomórészt azonos a Duna-vizgyüjtő jelenlegi vízválasztójával. Csak néhány területen történtek területcserék a szomszédos vízgyűjtők között {Hámor 1995). 3.2. Pliocén A pliocénben a hegységképződés emelő hatásának fokozódása és az előző szubtrópusi éghajlat mérsékeltövivé válása következtében a lepusztulási folyamat megváltozott. A hegységekből kihordott hordaléktömeg feltöltötte a tengerágakat annak ellenére, hogy a medenceterületeken belül egyes rögök süllyedése felfokozódott és részmedencék rendszere alakult ki. Különösen jellemző ez a Középső Duna-vidéket alkotó Pannon-medencére. A pliocén második felében a tenger annyira elsekélyesedett, hogy először félsósvízüvé lett, majd kiédesedett és tavak, mocsarak, folyók kusza szövevényévé vált. Az ún. fluvio-lakusztrikus rendszer, a Geta-tó feltöltődésével, gyakorlatilag csak a pleisztocén első felében szűnt meg véglegesen (8. ábra). 3.3. Pleisztocén A negyedkor első nagyobb részének, a pleisztocénnak éghajlati szélsőségei, az eljegesedési időszakok, párosulva a hegységek erőteljes emelkedésével, fokozták a folyóvizek hordalékszállítását, s a jelenlegi szintre töltötték fel a medencéket (Kvitkovic—Luknis—Mazur 1956, Molnár 1973). A hegységből a medencék síkságaira lépő folyók hordalékkúpokat, esetenként hordaléklejtőket építettek a síkságok peremére. A hordalékkúp-építés mechanizmusa együtt járt az instabil folyásirányokkal, a gyakori folyásirány-változásokkal (Töry 1952, Rónai 1985). Ezek, a tektonikus mozgások közreműködésével, hosszabb-rövidebb időre véglegesülhettek (9. és 10. ábra). A hegységeken belül az állandóan működő, mélyítő erózió miatt a folyásirányok nem változtak, csak a völgy formák alakultak át elsősorban a jégtakaró által érintett területeken. A jégtakarókon kívüli hegy- és dombvidékeken az éghajlat-ingadozások teraszos völgyek kialakulásához vezettek (4. ábra). A Felső Duna-vidéken a folyóhálózat változásai a pleisztocénban részben a Rajnának a Duna rovására történő terület-hódítására - a mai Alpi-Rajna és a Reuss vízterületnek a Rajnához való átcsatolódására —, részben a Sváb-Bajor-medencében végbement folyásirány-változásokra korlátozódtak (

Tillmanns 1984). Az alpi jégtakaró által termelt töméntelen hordalék a medence déli peremét megemelte és a Dunát az