Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Duna és vízgyűjtőjének ősvízrajza 507 6. ábra. A Tethys és a Paratethys elhelyezkedése a mediterrán régióban a miocén közepén, Rögl—Steininger (1983) szerint Fig. 6. Positioning of Tethys and Paratethys in the Mediterranian Region in the Middle Miocene after Rogl-Steininger (1983) Bild 6. Lage der Thetys und Paratethys innerhalb der Mittelmeer-Region im Mittleren Miozän. nach Rögl-Steininger (1983) Рис. (>. Положение Тетиса и Паратетиса в рамках Средиземноморского регионл в среднем в миоцене по 1'егл и Штейненгеру (Rögl - Steininger, 1983) lása a változatos belső geológiai erőhatások következtében rendkívül mozgalmas volt és gyakorlatilag a harmadkor végén: a miocénban indult meg, s csak a negyedkorban érte el jelenlegi állapotát. A terület a harmadkorban még a Tethys nevü Ős-Földközitenger mellékágának, a szigettenger-jellegü Paratethysnek a része volt (6. és 7. ábra). Ebből a geológiai fejlődés során fiatal hegyláncok (az Alpida hegyrendszer tagjai: az Alpok, a Kárpátok, a Dinári- és a Balkán-\\e,gység) emelkedtek ki, amelyeket süllyedékek választottak el egymástól. A süllyedékekben óriási tömegű, álló és folyóvízi eredetű laza közetanyag rakódott le, amely ma a túlnyomóan síksági jellegű medencefelszínek talaját alkotja. 3.1. Miocén A miocén és a pliocén a Duna-vízgyűjtő tengeri korszaka (7. és 8. ábra). A harmadkori hegyképzö folyamatok következtében a Paratethys szigettengerré vált. A viszonylag sekély tengerből alacsony szigetekként emelkedtek ki a későbbi hegyláncok magterületei. Emelkedésüket a harmadkor végének szubtrópusi éghajlatán uralkodó erös areális erózió kiegyenlítette s ugyanakkor a tengermedence feltöltődését is elöse-