Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXX1. évfolyam 1999. évi 3. füzet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK SZÉLSŐSÉGES HIDROLÓGIAI ESEMÉNYEK REKONSTRUÁLÁSA FELTÁRATLAN KISVÍZGYÜJTŐKÖN HORVÁTH EMIL Az a megállapítás, mely szerint a természetben lejátszódó eseményeket helyben kell megfigyelni, leírni, ma is időszerű. Különösen áll ez a ritkán előforduló hidrológiai jelenségekre. A természetben történő megfigyelések jelentőségét - különösen a hidrológia területén — nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az elmúlt évtizedekben kiépített vízrajzi észlelőhálózat, a kísérleti vízgyűjtők, óriási adathalmazt eredményeztek. Ettől várta a szakma a megoldást, amely azonban nem lett „csodaszer". Az ezekből levont következtetések nem általános érvényűek. A vízháztartás alapelemeinek területén, a felszíni vízmozgások értelmezésében a jövőben is lesz még tennivaló. A feltáratlan területek pontosabb megismerésére az expedíciós terepi mérések maradnak a jövőben is. A hidrológiában az átlagos értékek mellett, egy-egy terület meghatározó viszonyait elsősorban az extrém (vagy ahhoz közeli) értékek jellemzik. Ezek megfigyelésére az elszántságon túl —tér- és időbeli bizonytalanságuk miatt-némi szerencse is szükséges. Ilyenkor a mérések mellett sok egyéb információval gazdagodik a szakember. így válhat harmonikussá a kapcsolat a természetbeni megfigyelések-mérések és a már meglévő adatok között. Az 1999-es év bőven szolgált rendkívüli helyzetekkel: gondolunk az ország nagy részét érintő szélsőséges csapadékokra, amelyek településeken, kisvízfolyásokon, belvízöblözetekben okoztak óriási károkat. E rendkívül ritkán előforduló jelenségek mérése a jövőbeni beavatkozások, a vízgazdálkodási tervezések területén nagyjelentőségűMegfigyelésünket és méréseinket két szomszédos dombvidéki vízgyűjtőn (/. ábra) két időszakban végeztük: tavasszal és nyáron. Szerencsés véletlen folytán, ugyanarról a területről más-más fedettségi állapotban. A vízgyűjtők dombvidéki jellegűek: 136-220 m tengerszint feletti magassággal, a Gaja-patak bal oldali vízgyűjtőjén találhatók, Székesfehérvártól északnyugatra, Sárkeresztes térségében. A vizsgált területet északról a Zámolyi-medence határolja. Vízhálózata ritka. A vízfolyások medre az év nagy részében száraz (2. ábra), kivétel a sárkeresztesi vízfolyás alsó szakasza (3. ábra), ahol a felszín alatti táplálásból van állandó hozzáfolyás (0,002-0,003 m

3s~'). A mélyművelésű bauxitbányászat (Kincsesbánya) és a szénbányászat következménye, hogy a hatvanas évek végére a terület forrásai elapadtak. Ez jelentős hatással van a felszíni vizekre is. A vízgyűjtők tájolása északnyugat—déli irányú. Talajtanilag tekintve a terület északról dél felé haladva körülbelül a A kézirat érkezett: 1999. VIII. 30. Horváth Emi! oki. mérnök, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi csoportvezetője.