Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán
Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán 385 bízhatóságát a feltételezett szcenáriók vizsgálata előtt, az 1970-es és 1998-as árhullám vízállás és vízhozam idősorainak a kiszámításával kívántuk igazolni. A számított idősorok igen jó egyezése volt megfigyelhető, különösen a számunkra fontos árhullámcsúcsok vonatkozásában, ami alátámasztja a szimulációs modell használhatóságát. A folyamatok elemzése révén nyert legfontosabb megállapítások: — Az 1970-es és az 1998-as árhullám kialakulásához elegendő volt a Tisza Tiszabecs feletti vízgyűjtő területének csupán egy részén kialakult igen intenzív csapadéktevékenység. A két árhullám elemzése rámutatott az árvizeket kiváltani képes nagycsapadékokat megelőző időszak csapadékviszonyainak a jelentőségére, amelyek egyrészt a nagyobb talajtelítettségen, másrészt a magasabb kezdeti mederteltségeken keresztül jelentősen hozzájárultak a szélsőségesen magas vízszintek kialakulásához. — A két árhullám tetőző vízállásait vizsgálva megállapítottuk, hogy a Tiszabecs alatti vízmércéken 1998-ban tapasztalható, az 1970-es értékekhez képest meglepően magas vízszintek legfontosabb oka a tiszabecsi vízmérce szelvény környékének jelentős mértékű medermélyülése, amelynek eredményeként az 1998-as árhullám ebben a szelvényben viszonylag alacsonyabb vízszintek mellett folyt le. A Felső-Tiszáról érkező vízmennyiségek között tehát jóval nagyobb volt a különbség, mint az a tiszabecsi tetőző vízállás értékek összevetéséből következne. — Az 1970. évi árvíz tetőző vízhozamai sok esetben az időközben esetlegesen végbement meder- és hullámtéri változások hatásainál nagyobb mértékben mondanak ellent az azóta, elsősorban az 1998-as árvíz alatt, végzett vízhozammérések eredményeinek. — A Felső-Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén az 1970-es és 1998-as összegyülekezési, illetve levonulási idők között szignifikáns különbség kimutatása a viszonylag kicsi és nagy esésű részvízgyüjtőkön a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt lehetséges, ennélfogva a vízgyűjtőn esetlegesen történt emberi beavatkozások hatása sem volt kimutatható. A szcenáriókból levonható következtetések: 1. szcenárió: Az 1998-ban Kárpátalján bekövetkezett töltésszakadások hatása csak a Tiszabecs környéki szakaszon volt számottevő, ahol mintegy 0,15-0,20 m-rel csökkentette a tetőző vízszint értékét. Ez az eredmény kellő cáfolatátjelenti azoknak a sajtóban megjelent, nem kellően megalapozott véleményeknek, melyek szerint a magyar szakaszon a sikeres árvédekezés fő oka az ukrán töltésszakadások okozta jelentős mérvű vízszintcsökkenések voltak. 2. szcenárió'. Az 1970. évben a Szamoson Szatmárnémeti térségében, illetve a folyó magyar szakaszán bekövetkezett töltésszakadások a Szamos csengeri tetőzését csak kismértékben, a Tisza Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszának tetőzéseit viszont jelentősen (0,50—0,90 m) csökkentették.
