Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán
Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán 363 szonylag kis tömege miatt gyorsan ellapult, s a Záhony alatti szakaszon már csak a II. fokú készültségi szint közeli vízszinteket eredményezett. Erre az árhullámra érkezett a jórészt november 4-én lehullott csapadék hatására kialakult második árhullám. A csapadékhullás idejére Tiszabecsnél már jelentős apadás következett be, a lejjebb levő szakaszokon azonban még igen magas mederteltségek voltak. A november 4-i mederteltség értékek: Tisza— Tiszabecs : 37% Tivadar. 66% Vásárosnamény : 79% Záhony. 84% Tokaj: 83% Bodrog-Felsőberecki: 72% A II. táblázatban az árhullámot közvetlenül kiváltó csapadék értékeit, illetve az ezt megelőző egy hét csapadékösszegeit láthatjuk a rendelkezésre álló meteorológiai állomásokon (csak azon állomások adatait tüntettük fel, amelyeknek az 1970-es adatai is elérhetőek voltak. A lehullott csapadék területi eloszlására jellemző, hogy annak döntö része Kárpátalján esett. A. Felső-Tiszán lefolyt vízhozam nagy része a Fekete- és FehérTiszán kívül tehát a jobb oldali mellékfolyók (Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa, stb.) vízgyűjtőjéről származik, ezeken a vízfolyásokon mindenhol # ma x közeli, vagy azt meghaladó vízszintek alakultak ki, míg az Eszak-Erdélyből érkező két nagy bal oldali mellékfolyó, a Visó és az Iza az árhullám kialakításában aránylag csekély szerepet játszott. Ezzel összhangban a Bodrog vízhozamának nagy része is a vízgyűjtő keleti részéről, az Ung és a Latorca folyókról származik, a szlovák mellékfolyók ( Labore, Ondava, Tapoly) viszonylag kevés vizet szállítottak. Az Erdélyben hullott kevesebb csapadék miatt a Szamos vízrendszerén jelentős vízszintemelkedések nem alakultak ki. Az árvíz idején a vízügyi igazgatóságok vízmérő csoportjai nagyszámú vízhozammérést hajtottak végre, melyek révén már olyan vízállás tartományokban is vannak mért vízhozam értékeink, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre. Ezek alapján a levonuló árhullám tetőző vízhozamai jó pontossággal becsülhetőek. A Tisza kárpátaljai szakaszán a tetőző vízszintek mindenhol meghaladták az eddigi maximumokat, Técsőnél például 5-én reggel 9 órakor 7,26 m-t mértek, ami 0,52 m-rel magasabb az 1947-ben észlelt Я та х értéket. Az áradás hevességére jellemző, hogy 4-én estére a Nagyág völgyének már minden kapcsolata megszakadt a külvilággal. Az a tény, hogy a lefolyásnak a szokottnál nagyobb hányada érkezett a határainkhoz közelebb eső mellékfolyókról, a tiszabecsi határszelvény szempontjából a kisebb távolságokból adódó kisebb mértékű ellapulások miatt kedvezőtlen fejlemény volt. A tiszabecsi tetözés november 6-án éjjel 2 órakor következett be, az 1970-es árvíz szintjét 0,28 m-rel meghaladó 7,08 m-es értékkel. A tetőző vízszint értékét, s főleg a tetözés időpontját az ukrán területen bekövetkezett gátszakadások számottevően befolyásolták. A vízállás idősor grafikus korrekcióján alapuló becslések alapján a gátszakadások nélkül a tetözés 5-én 22 óra tájban, a ténylegesnél mintegy 0,15-4),20 m-rel magasabban következett volna be (4. ábra).
