Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Gauzer B.-Bartha P.: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Felső-Tiszán

360 Gauzer B.—Bartha P. a —az API exponense; САРМАХ — a maximális beszivárogni képes vízmennyiség; a

a — az alaplefolyás aránya a felszín alatti lefolyásból; аь — a beszivárgásnak a lefolyásban részt nem vevő hányada. 1.3. A mederbeli lefolyás transzformációja Természetes folyómedrekben a vízmozgás leírására a Saint-Venant-egyenletrendszer szolgál, amely, eltekintve a folyószakaszon végbemenő keresztirányú és függőleges mozgásoktól, olyan paraméterekkel jellemezhető, (vízhozam, középsebesség, szelvényterület), amelyek csak a vízfolyás hossz mentén mért távolság és idő függvényei. A mederbeli lefolyás gyakorlatban elterjedt szimulációs és előrejelző modelljei általában a Saint—Venant-egyenletrendszer valamely egyszerűsített megoldásán alapulnak. Az OVSz lefolyás szimulációs és előrejelző rendszerében ezen modellek közül a diszkrét lineáris kaszkádmodell (DLCM), a folytonos lineáris kaszkádmodell, valamint a diffúziós hullámmodell alkalmazására van lehetőség. Az OVSZ tapasztalatai szerint a három modell által szolgáltatott eredmények között csak csekély mértékű minőségi különbség fedezhető fel. Ezért a napi előrejelzési gyakorlatban a mindössze két, viszonylag világos fizikai jelentéssel bíró paraméterrel jellemezhető diszkrét lineáris kaszkádmodell használata az uralkodó, de — amint azt az előző fejezetben láthattuk, a TAPI csapadék-lefolyás modellben a felszíni lefolyás számításánál a Folyamatos Lineáris kaszkádmodell alkalmazzuk. A modellek részletes leírása számos forrásból elérhető, terjedelmi korlátok miatt részletes ismertetésüktől most eltekintünk (Bartha-Szöllösi Nagy-Harkányi 1983/ 2. A vizsgált vízrendszer vázlatos ismertetése, az elmúlt évtizedek legjelentősebb tiszai árvizei A Tisza-völgy árvizeit a vízgyűjtő felső, a szomszédos országok területén fekvő hegyvidéki részeire hulló csapadékok okozzák, a magyar területre hulló csapadékból a lefolyási hányad csekély. A mellékfolyókon a nagy esés folytán hirtelen és heves áradások lépnek fel, a kisesésü magyar szakaszokon pedig az összetalálkozó árhullámok igen magas szinten, és hosszú idő alatt vonulnak le. A Tisza hazánk területére belépő vízhozama négy nagyobb, és számos kisebb vízfolyás vízhozamából tevődik össze. A vízgyűjtő terület nagysága Tiszabecsnél 9707 km

2. A négy legjelentősebb vízfolyás: (Fekete- és Fehér-) Tisza, Visó, Iza, Nagyág. A négy vízfolyáson' kívül még nagyszámú, elsősorban jobb parti, kisebb hozzáfolyás növeli a Tisza vízhozamát, ezek közül legjelentősebbek a Tarac és a Talabor. Ezekről a vízfolyásokról napi információval nem rendelkezünk. Egyenkénti hatásuk jelentéktelen, de együttesen a tiszabecsi szelvény nagyvízi vízhozamából mintegy 30%-kal részesednek. Kevéssel a határszelvény alatt egy jobb és egy bal parti vízfolyás csatlakozik a Tiszához; a Borzsa és a Túr. Ezek kis- és középvízi vízhozama jelentéktelen, árvíz ide-