Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Papp Ferenc: Árvízvédelmi biztonság és kockázat

Árvízvédelmi biztonság és kockázat 339 leti alapon kezelnénk. Ennek ellenére a hazai gyakorlat - az érvényben levő tervezési és ellenőrzési előírásoknak megfelelően — szinte mindenütt biztonsági értékeket és tényezőket használ. A biztonsági paraméterek alakulását az illetékes vízügyi igazgatóságok rendszeresen értékelik, az eredményeket pedig az Országos Vízügyi Főigazgatóságon összegzik. Fővédvonalaink magassági biztonsága - a legújabb kimutatás eredménye szerint — a teljes hossz 57,5%-án tekinthető megfelelőnek. A Duna-völgyben 40%, a Tisza-völgyben 52% azoknak a szakaszoknak a hossza, ahol a koronaszint alacsonyabb az előírtnál (KHVM 1995). A helyzet a töltéserősítési munkák eredményeként általában javul, a mértékadó vízszintek emelkedése miatt azonban helyenként romlik. A fővédvonalak állékonyságának a korábbi szabvány szerinti egységes vizsgálatára 1984—1996 között került sor. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a teljes védvonalhossz 13%-án nincs meg az előírt biztonság, 2,2%-ban pedig /7=1 -nél kisebb értékek adódtak (SOILTEST 1996). Az árvízvédelmi töltéseket keresztező műtárgyak vizsgálatának irányelveit az 1984ben megjelent MI-10-228 rögzíti. Bár a minősítés itt nincs biztonsági tényezőkhöz kötve, a kapott eredmények jól jellemzik a pontszerű meghibásodások lehetőségét: a nyilvántartott 1800 műtárgy 4,7%-a nem felel meg az előírt követelményeknek, 1,6%-nak pedig kritikus az állapota (KHVM 1995). A biztonsági előírások és az állapot-felmérési eredmények összevetése alapján minden szelvényre és szakaszra meghatározható a védőképesség mértéke, és kiszámít- *