Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
322 Domokos Miklós vízhozam (m 3 s~'); Q,es — a kilépő természetes vízhozam mederben hagyandó része (m 3 s1); Qátv — a vízgyűjtő határán mesterségesen átvezetett vízhozam (m 3 s1); Qtár — a vízgyűjtőn lévő tározókból leengedett, vagy azokban visszatartott vízhozam (m 3 s1); Qbány—a természetes vízkészlet bányamüvelés okozta megváltozása (m 3 s1); Q s : - a vízhasználók által bevezetett (feltételezés szerint kellően tisztított) használt és szennyvizek (m 3 s1); Qátk— a hatósági ill. nemzetközi vízkészlet-megosztás következtében a vizsgált vízgyűjtő javára vagy terhére fenntartandó (átkönyvelendő) vízhozam (m 3 s1); Qk - antropogén vízmérleg-elem (m 3 s" 1)Megjegyzendő, hogy a vízmérleg Q u l(t) hasznosítható vízmérleg-karjának a (2) képlet szerinti értelmezése, ill. a vízmérleg-elemek e szerinti csoportosítása szükségképpen önkényes — bár nyilvánvalóan megfontoláson alapuló — döntés eredménye. A (2) képletben szereplő legtöbb antropogén vízmérleg-elem — köztük a Q re s(f) mederben hagyandó vízhozam is — természetesen ellenkező előjellel, akár a másik vízmérleg-kar, az ßo(t) vízigény-időfiiggvény összetevője is lehetne (Domokos 1989). A hasznosítható vízkészlet fogalmának definíciója tehát végső soron elhatározás kérdése. Mivel azonban a hasznosítható vízkészlet fogalma csak a vízkészlet-gazdálkodás tevékenységi körén belül értelmezhető - azon kívül értelmezhetetlen lenne nyilvánvaló, hogy csak a vízigénynek nevezett másik vízmérleg-karral egyidejűleg határozható meg. A meghatározás szabadságfokát, mint láttuk, lényegében az antropogén vízmérleg-elemek csoportosítási alternatívái adják. A (2) szerinti, meghonosodott gyakorlattól eltérően elképzelhető tehát például egy olyan értelmezés — amelyet egyébként az operatív munkában használatos, összesítő vízmérlegek sorozataként értelmezhető vízgazdálkodási hossz-szelvény egyik változata jelenleg is alkalmaz (Domokos 1965)—, amely szerint valamely vízgyűjtőterület „hasznosítható vízkészlet" elnevezésű vízmérleg-karjának idöfüggvényét a (2) képlet helyett egyszerűen a képlet adja, aminek természetesen velejárója, hogy a (2) képletben szereplő összes többi QK{t) antropogén vízmérleg-elem, ellenkező előjellel, az Qd{t) vízigény-kar összetevőjévé válik. A vízmérleget (1) szerint minősítő yi vagy vízkorlátozási mutató — ill. bármely tetszőleges egyéb, egy- vagy többdimenziós vízkorlátozási mutató - számértéke a legáltalánosabban a hasznosítható vízkészlet-kar Q u t(t) és a vízigény-kar QdU) időfüggvényének ismeretében, azok közvetlen összemérésével — vagyis a vízkészlet-gazdálkodási folyamat szimulációja" segítségével — a mutató definíciójának alkalmazásával bármikor meghatározható (7. ábra). Ez pl. célszerűen az adathordozóra vitt £> u t(t) és <2ű(t) idöfuggvényből, számítógéppel, az adott mutató-pl. y b vagy (<5\ 8")- számítási algoritmusának programjával történhet. Ehhez a (2) vagy (3) képlet szerint vagy bármely más módon értelmezett - hasznosítható vízkészletet egyszerűen a Q u l(t) = Q(t)-Q K S(t) (mV) (3) Quk l\ t e Tj, J = 1,2,...m időfüggvény-szakaszok sorozatával kell megadni. (4)
