Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
316 Kozák M.—Rátky I. amint az már 20 évvel ezelőtt igazolást nyert - a fentieknél pontosabb, a gyakorlati igényeket is kielégitö eredményt adnak (Kozák 1977, Kozák—Bakonyi 1979, Rátky 1980). Álljon itt ennek szemléltetésére a Kraszna folyó árvízi szabályozására 1980-ban végzett nempermanens számításunk egy kiragadott eredménye (Rátky 1980). A 3. ábrán a Kraszna folyó Agerdő, Nagyecsed, Kocsord és Opályi vízmérce szelvényeiben mutatjuk begátolás (hullámtér szélességének csökkentése) hatására az árhullám levonulás változását. A számításokkal azt mutattuk ki, hogy az 1974. VI. 12—24. között észlelt árhullám levonulása hogyan módosult volna, mennyivel magasabb szintekkel vonult volna le, ha a bal oldali hullámtér szélességét jelentősen csökkentik. Az eredeti hullámtér szélessége a hossz mentén erősen változó volt. A nagyságrendek érzékeltetésére említjük, hogy Agerdő alatt ~ 8001500 m, Nagyecsed térségében 1200-1500 m, Kocsordnál 550-850 m és Opályi térségében 350-550 m volt az eredeti szélesség, amit a teljes vizsgált szakaszon egységesen 30 m-re szűkítettünk be. Az ábrán látható, hogy ennek hatására 1—2 m a vízszintemelkedés mértéke. A nagyobb értékek az eredetihez viszonyítva nagyobb mértékben szűkített felső szelvényekben fordulnak elő. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy az eredeti hullámalak is megváltozik a szűkítés hatására. Pl. az ópályi szelvényben ~1 nappal hamarabb tetőzik a vízszint. Az ilyen erősen nemprizmatikus vízfolyáson, mint a Kraszna a fenti egyszerűsített módszerrel nem lehet számolni. 4. Következtetések A hullámtereken kiépített nyári gátak jelentősen csökkenthetik a vízszállító képességet, és megemelhetik az árvizek levonulási szintjét. A nyári gátak állóvizü tározókká alakítják a hullámtereket, amelyeknek pedig az elsődleges rendeltetése a víz szállítása kell legyen, mint ahogy az eredetileg is volt. Az állóvizű tározók még a viszonylag kis térfogatukból adódó csekély kedvező hatásukat (vízelvonásból adódó árapasztás) is csak egy bizonyos szint elérése után fejtik ki. Ugyanakkor egy nagyobb szintnél az áramlási iránnyal szöget bezáró nyári gát csak az ellenállást növeli, a levonulási szintet emeli. A hullámterek erdészeti jellegű hasznosítása is körültekintést igényel. A lombozatukkal a mértékadó szint (vagy # ma x) fölé érö, bokroktól mentes erdő hidraulikai ellenállása jelentéktelen. Míg az árvédelmi töltések hullámverés elleni védelmére a lombozatukkal esetleg már a közepes nagy vízállások (# m,g) tartományába is belógó faállomány a kedvező, de korlátozott sávszélességgel. Természetesen, ha a hullámtérnek jég, vagy hordalék levonulását is biztosítania kell, a kérdést más oldalról, más szemlélettel kell vizsgálni. E problémakörnek igen sok olyan tényezője van, melyek számos érdekellentétet hoznak felszínre, ezek mielőbbi, az eddigieknél sokkal mélyrehatóbb elemzése elengedhetetlen. Majd az elemzések alapján meg kell hozni a döntést a ökológiai és ökonómiai hatásokat is figyelembe vevő „optimális" hullámtér-rendezés, -gazdálkodás érdekében. A bemutatott eredmények - az alkalmazott matematikai modell közelítő jellege ellenére is — igazolják e jelenség fontosságát, reálisan becslik a hatások nagyságát, a trendeket.
