Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Zellei L.-Sziebert J.-Csonki I.-Kaszab G.: A Sió vízszállító képessége

266 Zell ei L.Sziebert J.-Csonki I

.-Kaszab G. 5. ábra. A Sió medre a medinai híd felett Fig. 5. The channel of the Сапа! Sió upstream of the Medina bridge Bild 5. Das Sió-Bett oberhalb der Brücke von Medina рис. 5. Русло р.Шио выше мединайскою мосша kedést csak szakaszosan és egyes vízhozamtartományokban sikerült elérni. A számítások során a legjobb illeszkedést adó, szakaszonként változó érdességi együtthatót (10. ábra) alkalmaztuk. 2. A vizsgált változatok A Sió árvízi vízszállító képességét két változatban szimuláltuk. Betáplálási határfeltételként a siófoki zsilipen leeresztett Qi=32, Q

2=40, g

3=50, Q

4=60, Q

5=70, 06=80 m

3 s

_

1 vízhozamokat vettük figyelembe. A vizsgált két változat a szakaszon számottevő mellékvízfolyások (Kis-Koppány, Kapós) vízhozamában térnek el egymástól. A mederérdesség változását a 10. ábra szerint alkalmaztuk. Az 1. számú változat esetén a siófoki zsilipen leeresztett vízhozamok permanens fokozatosan változó állapotait vizsgáltuk. A becsatlakozó vízfolyások közül a Kis-Koppányt Q=2 m

3 s1, a Kapóst Q= 10 m

3 s1 vízhozammal vettük figyelembe (11. ábra). A 11. ábra értékelése alapján megállapítható, hogy a betorkolló vízfolyások alacsony vízhozama esetén a Sió 41+000 fkm feletti mederszakaszának árvízi (a siófoki Q= 80 m

3 s1) vízszállító képessége — a 96 fkm feletti szakasztól eltekintve — a mértékadó árvízszint alatt, vagy azzal megegyező szinten halad. A mellékvízfolyások hozamának a főmedri felszíngörbére gyakorolt hatását a három vízhozammérő szelvényben előállított vízhozamgörbék (7., 8. és 9. ábrák) segítségével mutatjuk be. Megállapítható, hogy a főmeder 50 m

3 s~' vízhozama felett - a vízhozamgörbék tanúsága szerint - a kisvízhozamú betorkolló mellékágak visszaduzzasztó hatása már nem mutatható ki.