Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
2. füzet - Zellei L.-Sziebert J.-Csonki I.-Kaszab G.: A Sió vízszállító képessége
264 Zell ei L.Sziebert J.Csonki I.-Kaszab G. felső végén, a siófoki zsilipnél lépcsőzetesen emelkedő vízeresztést tételeztünk fel ((?=32, 44, 56 m 3 értékekkel) és olyan hosszú konstans vízhozamú időszakokkal, hogy a modell alsó végén (41+000 fkm-nél) is a vízeresztésnek megfelelő állandó vízhozam legyen és ezzel a vízfolyás permanens állapotúnak legyen tekinthető (3. ábra). A modell alsó határfeltételének a 41+000 fkm alatt mintegy 40 kilométerrel, a Sió torkolati zsilip hatására kialakuló duzzasztási szintet (86,50 m В. f.) fogadtuk el. A Kis-Koppány befolyó vízhozama: 2 m 3 s1 , a Kapós vízhozama: 11 m 3 s _ 1, időben állandó, amely azt eredményezi, hogy a modell kifolyó vízhozam idősora mindenkor 13 m 3 s~'-mal nagyobb, mint a befolyó vízhozam. 1.3. A mederérdességi együttható A természetes medrek és földcsatornák érdessége és ezzel vízszállító képességük számos tényező függvénye: a meder anyaga és a hordalékszemcsék mérete; a keresztszelvény alakja és szabálytalan változásai; a vízi növényzet alakja, sűrűsége, nagysága. A hatások összetettségéből következően a mederérdességi együttható tervezési jellemzőkből történő meghatározására jól használható összefüggések nem állnak rendelkezésre. Az élő medrek (mederszakaszok) érdességi tényezőjét az MI-10-291-2 (1985) „Műszaki hidraulika. Nyílt medrek vízszállító képessége" ágazati műszaki irányelvben megadott " =~v7 M (3 ) összefüggéssel számoltuk, ill. annak reciprokát (k=\/n) alkalmaztuk, ahol /- a vízfelszín esése (-); v m,A — a szelvény középsebessége (m s1). 1.4. A modell kalibrálása A modell eredmények közelítése a valóságos folyamatok során kialakuló értékekhez elsősorban a mederérdességi együttható értékeinek meghatározásán (és módosításán) keresztül végezhető el, ezért az 1988. évi eseti vízhozam és felszínesés mérésekkel (/. táblázat) a mederérdességi együttható értékeit kívántuk a Sió több szelvényében megismerni. A mérési eredmények száma, valamint a szelvények nagy távolsága, eltérő alakja miatt a bemutatott paraméter értékek mennyiségi következtetésekre nem alkalmasak. Rámutatnak ugyanakkor arra, hogy a Sió esetében, ahol jellemző az összetett és a padkán bokrokkal benőtt mederszelvény pl.: Pálfa (4. ábra) és Medina (5. ábra) estében is, a mederérdességi együttható magasabb, továbbá mélységgel való csökkenése éppen a magas vízállás tartományokban bekapcsolódó bokorral benőtt töltés előtereken kialakuló kis sebesség és alacsony vízszállítás miatt nem határozott. A modellben a számított és a mért vízfelszín pontok és felszíngörbe szakaszok illeszkedését biztosító érdességi együttható értékeket használtuk. A számított érdességi együtthatóknak (/. táblázat) sem a mederszakaszok, sem a
