Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Mosonyi Emil: A mértékadó árvíz

202 Mosonyi Emil az alatta levő folyószakaszon. A. Duna viszonylatában Starosolszky (1989) vizsgálatai alapján kimutatta, hogy a jeges árvizek veszélyeztetése kisebb a Duna osztrák szakaszán épült vízerőművek hatására. Zsuffa (1999) számszerűen bizonyította, hogy az osztrák vízerőmüvek kedvező hatással vannak a szabadon lefolyó, tehát jégmentes árvizek alakulására is. Vízerőmű üzemvízcsatomája, amely méretezése folytán alkalmas az árhullám egy részének levezetésére — lényegesen megnöveli a csatornával megkerült folyószakasz menti területek árvédelmi biztonságát. A sikeres árvízvédekezés egyik fontos feladata a mértékadó árvízhozam/árvízszint alapján a kiépítendő árvízvédelmi töltés megállapítása. A mértékadó árvizet ill. a töltésmagasságot nem lehet kiszámítani. Ez egy döntés, mint pl. a hídépítésben a terhelhetőség. El kell dönteni, hogy milyen terhelésre épüljön a híd. A szilárdságtani előírásokban a tényleges szakító, törő, nyíró szilárdságokat meg lehet állapítani. Hogy mik a megengedhető feszültségek, arra —részben szubjektíven felvett — biztonsági tényezőket kell választani. Csak itt egy különbség van. A nagy raktárépületben vigyázni lehet arra, hogy ne hordjanak be olyan tárgyakat, amelyek sokkal súlyosabbak, mint a megengedettek. A hídra egy táblát lehet akasztani, vagy őrséget állítani. A Duna-partra hiába állítok táblát, ört, az árhullámok lefolyását ez nem akadályozza. Tehát alapvető tételünk az, hogy a mértékadó árvizet ki kell választani. A mértékadó árvízhozam lényegében fizikai fogalom, de egyúttal közigazgatási, (politikai), technikai és jogi kritérium is. Közigazgatási szempontból azt jelenti, hogy a felelős politikusok milyen mértékig akarják (vagy tudják) az árvizektől veszélyeztetett lakosságot és azok javait megvédeni, illetve mi az a határ, amelyen túl a veszélyeztetett terület az árvízkároknak ki van téve. Műszaki vonatkozásban a védmüvek és védendő müvek tervezői és építői számára utasítás a kiépítés mértéke tekintetében. Alapvető jogi korlát, mivel a tervező, építő és üzemeltető szakemberek csak akkor vonhatók felelősségre, ha árvízi károsodást a mértékadó árvízhozamnál kisebb árvíz okozza. Ezzel szemben, a mértékadó árvízhozamot meghaladó árhullám okozta károkért nem felelnek, ezeket a jog „vis maior" eseteknek tekinti. A döntés különböző szempontok szerint történhet. Régebben szokásos volt, hogy közelítő képleteket adtak meg, melyeket kis vízgyűjtő területekre ma is alkalmazunk. Előfordult, hogy egy történelmi árvizet, vagy annak egy bizonyos mértékkel növekedett nagyságát választják mértékadó árvíznek. Az USA-ból származó eljárás szerint a mértékadó árvíz lehet a fizikailag elképzelhető maximális vízhozam (PMF=probable maximum flood). Ezt a vízgyűjtő területen várható legkedvezőtlenebb meteorológiai viszonyok estén létrejövő csapadékból (PMP=probable maximum precipitation) lehet levezetni, éspedig úgy, hogy a lefolyás számára a legkedvezőbb körülményeket feltételezzük (minimális beszivárgás és párolgás). A fizikailag elképzelhető maximális vízhozamot gazdasági korlátok miatt sem a Dunán, sem a Tiszán, sajnos lehetetlen mértékadónak tekinteni. Pénzügyi okokból sehol a világon nem építik ki a védvonalakat síkvidéki folyókon erre a szintre. Legfeljebb arról van szó, hogy hegyvidéken épült völgyzárógátak árapasztói méretezésénél a PMF-et tekintik mértékadónak. A jelenleg legelterjedtebb kiválasztási szempont: a mértékadó árvíznek való-