Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
170 Domokos Miklós képlettel történik, ahol ömafj — az adott vízfolyás-szelvényben bármely év y'-edik hónapjában a mederben hagyandó vízhozam (m 3 s1); ömín,j - ay'-edik hónapban észlelt legkisebb napi vízhozam (m 3 s1); Qnav — az előírt hajózási vízmélység biztosításához szükséges vízhozam (m 3 s1)Az ( 1 ) képlet jobb oldalán elvileg a folyami vízerőmüvek ß h p vízigényének is szerepelnie kellene, mivel azonban ezeknek Magyarországon csekély a jelentősége, figyelembevételüktől eltekintettek, habár pl. a Hernádon már most indokolt lenne számolni velük. A £> na v hajózási vízhozammal az eddigi gyakorlatban csak a Duna esetében számoltak. A Duna Bizottság által előírt merülési mélységnek megfelelően itt ö na v-l 100 m 3 s1. A hajózás várható (újbóli) térhódításával más nagyobb folyókon - a Tiszán, a Körösökön — is előbb-utóbb indokolttá válhat a Q na v tényező figyelembevétele. A hajózás és a folyami vízerő-hasznosítás által nem érintett vízfolyások esetében az (1) képlet tovább egyszerűsödik: 0mafj=O.75 ß min J;y=l, 2, ...,12 (2) A (2) képletből kitűnik az I. Vízgazdálkodási Keretterv készítőinek az az alapvetően ma is helyeselhető koncepciója, hogy ö m af előírt értékének éven belüli változása kövesse a természetes vízjárás átlagos ritmusát. Ugyanakkor kényszerűen önkényes döntésnek tűnik a 0,75-ös szorzó egységes alkalmazása. Még kevésbé megnyugtató az a kényszerű döntés, — amely ugyancsak az akkori információhiányra vezethető vissza - hogy a szorzó értéke az ország valamennyi vízfolyására ugyanaz, tehát nem függ egy-egy adott vízfolyás mindenkori ökológiai állapotától, természet- és tájvédelmi, rekreációs jelentőségétől. Az I. Vízgazdálkodási Keretterv készítői annakidején felhívták ugyan a figyelmet erre a hiányosságra és javaslatot is tettek annak megszüntetésére, ám nem tudunk róla, hogy hazánkban mindmáig történtek volna erre irányuló eredményes kísérletek. 2. Javaslat a mederben hagyandó vízhozam árnyaltabb értelmezésére Valamely vízfolyás-szelvényben a mederben hagyandó vízhozam (ö m af) értékét, mai ismereteink szerint, a őmafj =max(0ecj, ßtechj, Önavj, ôhpj); j= U 2, .... 12 (3) képlettel lenne célszerű meghatározni, ahol Qecj - az adott vízfolyás-szelvényben a y'-edik hónapban a vízi élővilág számára és tájesztétikai szempontból igényelt vízhozam (m 3 s~')> amelyet az ökológusok — véleményünk szerint pontatlanul - „ökológiai vízkészletének is neveznek (valójában a természetes vízkészlet ökológiai célra igényelt részéről, tehát egy vízigény-fajtáról van szó); ötechj — az adott vízfolyás-szelvényben a y'-edik hónapban műszaki célokra (a vízfolyás-meder jókarban-tartására, a vízkivételek zavartalanságához szükséges vízmélység biztosítására, kivételes esetben a bevezetett tisztított szennyvizek kellő hígítására, ill. a vízfolyás öntisztulására) igényelt vízhozam (m 3 s1)A (3) képlet jobb oldalán szereplő utolsó három tényező esetenkénti (vízfolyásszelvényenkénti) meghatározása vízügyi-műszaki feladat. Ugyanakkor az egyes vízfo-
