Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Fazekas Helga: A bökényi hajózsilip felújításának műszaki megoldásai

142 Fazekas Helga A fenékszerkezet és az oldalfal víz felöli felületét fluátozással igyekeztek vízzáróvá tenni. Fluátozás előtt a beton felületét vésővel érdesítették, vízzel lemosták, majd cementtejjel leöntötték. Amíg a cementtej még nem mattult, 0,02-0,03 m vastag híg habarcsot hordtak fel, majd ezt a réteget sűrűbb habarccsal és vassimítóval addig simították, amíg fémfényű és sima lett. Az így nyert felületet először 20" Beaumée sűrűségű magnéziumfluoriddal, amidőn ez megszilárdult, 40° Beaumée sűrűségű cink-fluoriddal fecskendezték be. Már akkor ismerték, hogy a fluátok a cementhabarcs szabad mész- és alkáli tartalmával vízben oldhatatlan fluorvegyületeket alkotnak a 0,5—1 mm vastag felszíni rétegben. Ezzel a módszerrel jó vízzárást lehetett elérni. A francia zsilipépítés hatása — azaz az egybeépítés — itt is érvényesült, szemben a németek megoldásával, akik az egyenlőtlen süllyedés és hőmérséklet-változás káros hatásának kiküszöbölésére dilatációs hézagot építettek be. Az egybeépítés bizonyos mértékig kedvezőtlen volt. A felsőfó alatt homokos agyag, az alsófö alatt tiszta agyag, a kamra alatt agyag volt kisebb homoklencsékkel. A kamra kereszt- és hosszirányban egyaránt meghajlott. Keresztirányban — ezt számítással is igazolták - nem repedt meg. Hosszirányban azonban a két zsilipfö többet ülepedett, mint a kamra középső része. A falak felső 3-4 m magas részén hajszálrepedések keletkeztek, ezenkívül mindegyik falon egy-egy nagyobb repedés jelent meg. A nagyobb repedéseket a munkahézagokban észlelték. Utólag azt a következtetést vonták le, hogy célszerű lett volna a dilatációs hézag képzése vagy a műtárgy körbe szádfalazása az altalaj oldalirányú alakváltozásának a meggátlására, vagy a zsilip cölöpökre építése. Árhullám érkezésekor és téli üzemben, a duzzasztás és a hajózás megszűntével, a zsilipkapuk nyitott helyzetben vannak, és a kiálló tartozékokat (korlát, mozgatószerkezet) leszerelik. Árvizek levonulása után a zsilip vasbeton szerkezetét vízsugárral lemossák, a kamrát a hordaléktól kitisztítják, átöblítik, majd a tartozékokat felszerelik. A hajózsilip felső kapuja átlós, szegecselt, alsó kapuja vízszintes acélgerendás szerkezetű, acél-lemezborítású támkapu. Az alsó fő hegesztett acélszerkezetű kapuszárnyakat kapott 1973-ban. A kapu eredeti mozgatása fogasrúddal történik, a fogasrúd a kapuhoz csuklósan van kapcsolva, és a zsilipfalon átvezető csatornán keresztül a függőleges tengelyű hajtómű mozgatja a fogaskereket. A támkapu-szárnyakba billenő tiltok vannak beépítve, melyek a kapu kezelöhídjáról mozgathatók. A hajózsilip töltése és ürítése a zsilipfalban elhelyezett oldalcsatomákon keresztül történik. A töltő- és ürítőcsatornák elzáró berendezései kézi működtetésű mozgató-berendezéssel zárhatók és nyithatók. Az ideiglenes elzárásához betétgerendák, fa gerendákkal egybeépített acél I-tartók használhatók. 1.3. A duzzasztómű megépítése óta történt változások Az 1906-1907. években kiásott medret az árvíz 1908-ban a duzzasztómű előtt 2 m, utána 5-6 m mélyen kimosta. 1931-ben a vasbeton lemezzel borított utófenék beszakadt. Ekkor csak a legszükségesebb helyreállítási munkákat végezték el. Ezt követően az utófenék utáni mederrészben további, a duzzasztómű állékonyságát veszélyeztető kimélyülések keletkeztek.