Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Konecsny Károly: Az Erdélyi-fennsík és a hozzátartozó hegyvidék vízháztartása

110 Konecsny Károly történt meghatározása azt mutatja, hogy a felszín alatti lefolyás C

v értékei kis mértékben (5-10%-kal) ugyan, de alacsonyabbak, mint a lefolyás esetén, tehát kisebb a változékonyságuk (Konecsny 1995). Egy átlagos csapadékú évben az Erdélyi-medencéből, a Szamos, a Maros és az Olt vízhozamát átlagban 219 mm vastag vízréteg biztosítja, amiből 66 mm (95,0 m

3 s1), vagyis 30% felszín alatti táplálásból származik. 2.3. Az evapotranszspiráció Az evapotranszspiráció, a „területi párolgás" értékét a vízháztartási mérleg felhasználásával becsültük. A javított csapadékkal számított evapotranszspiráció szélső értékei 163 mm, illetve 711 mm. A medence mélyebb részeitől kezdve a felszín magasságának emelkedésével kismértékben nő az evapotranszspiráció is, a maximális értékek a elő-kárpáti, hegylábi és magashátsági régiókban, a minimális értékek a magasabb hegyekben jellemzőek. Az evapotranszspiráció legkisebb értékei — a 200 mm alattiak — az 1800 m felett lévő alpesi övezetben a jellemzők. A legnagyobb mértékű evapotranszspiráció az Erdélyi-medence keleti részén és még hangsúlyozottabban a Szawos-hátság északi és észak-nyugati részén (Kosály-Szalatruk 711 mm, Almás—Váralmás 704 mm) található. A. Mezőségben az evapotranszspiráció 600 mm alá esik: Füzes—Ordöngősfüzes 533 mm, Komlód—Mezökirályfalva 534 mm. 3. A vízháztartási mérleg általános jellemzői A vízháztartási vizsgálatok alapján (VIII. táblázat) az Erdélyi-medencére sokévi átlagban 718 mm, ill. javított értékben 846 mm csapadék hullik, amiből 499 mm, ill. javított értékben 627 mm az evapotranszspiráció, azaz kereken 74% és 219 mm (26%) a lefolyás, mely a folyómedreken keresztül távozik a három (Szamos, Maros, Olt) vízgyűjtőből. A lefolyást 70%-ban a felszíni lefolyás és kisebb hányadban (30%) a felszín alatti lefolyás táplálja. A talajban egy év alatt átáramló, a növények számára potenciálisan hozzáférhető vízmennyiség, (melyet Lvovits 1963, nyomán terep-össznedvesitésnek neveztünk el és a felszín alatti lefolyás és az evapotranszspiráció összegeként számítható) sokévi átlagban 565 mm-re adódik. Javított evapotranszspirációval számolva a javított terepössznedvesítés értéke eléri a 693 mm-t. A terep-össznedvesítés értékét részletesen is vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a mért csapadékadatok alapján számított értékek 221—730 mm között, a javított terep-össznedvesítési értékek 551—934 mm között ingadoznak és a vízgyűjtők tengerszint feletti átlagmagasságával kismértékben nőnek. Az Erdélyi-medence nyugati részén, ahol gyakoriak a vízhiányos időszakok, jellemzőek a 600 mm alatti értékek. A medence legnagyobb része 600-700 mm-es izovonalakkal van körülvéve. A kárpáti régiókra a 700 mm-es, az alpesi övezetre a 800 mm feletti értékek jellemzőek.