Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Konecsny Károly: Az Erdélyi-fennsík és a hozzátartozó hegyvidék vízháztartása

100 Konecsny Károly VI. táblázat folytatása Állomás Szelvény F (km

2) ^med (m.tszf.) Észlelt időszak Qközép Qévi min Qévi max c

v Olt Olt Csíkszenttamás 214 1078 1954-89 1,50 0,680/50 253/70 0,29 Olt Csíkszentkirály 902 937 1951—89 5,69 2,52/62 11,4/70 0,32 Feketeügy Kézdisárfalva 293 768 1954-89 1,52 0,480/50 3,15/84 0,44 Kovászna Nagyborosnyó 239 739 1954-89 1,50 0,430/72 2,90/72 0,42 Ghimbasel Barcarozsnyó 118 1022 1953-89 2,02 1,03/87 2,13/55 0,30 Vargyas Vargyas 23 863 1952-89 2,24 0,760/50 4,58/70 0,38 Nagyhomoród Homoródszentpál 160 733 1952-89 1,04 0,375/52 2,12/52 0,36 Sinka Sárkány 358 728 1952-89 3,38 1,41/50 6,49/80 0,36 Bâlea Strezakercisóra 56 1312 1953-89 2,10 1,03/63 3,90/70 0,27 Cibin Nagyszeben 481 943 1952-89 4,26 2,08/83 8,63/75 0,34 Hortobágy Hortobágyfalva 961 512 1952—89 3,12 0,401/87 8,47/81 0,62 Olt Câineni 13533 751 1975-89 102 50,7/63 163/81 0,31 1996) - behatolnak az enyheséget és csapadékot (gyakran esőt) hozó mediterrán ciklonok, míg a medence délkeleti felében a zártság miatt ez nem történik meg. Ezért a téli félévben északnyugaton az évi lefolyás több mint 50%-ot, délkeleten pedig legfeljebb 40%-ot ér el. A nyári félévben többnyire fordított helyzet alakul ki, délkeleten 60% feletti (a Fogarasi-havasokban 80%), északnyugaton 50% alatti a lefolyás aránya. A lefolyás változékonyságát a variációs tényező (C

v) értékeinek alakulásával kívántuk bemutatni. Az 1950-1989 időszakban a variációs tényező 0,21 és 0,68 között változott. A lefolyás variációs- (C

v) és aszimetriai tényezőjének (C

s) területi eloszlását a 9. ábrán adjuk meg. A hegyvidéki régiókban — ahol nagyobb a nedvesség — kisebb C

v értékek jellemzőek (Meleg-Szamos-Smida 0,21, Nagyaranyos-Szkerisóra és Szováta—Szováta zárószelvény 0,22). A dombságokon, ahol a nedvesség szempontjából változékonyabb az éghajlat, nagyobbak a C

v értékek (Füzes-Ördöngösfüzes 0,67, Komlód—Mezőbánd 0,63, HortobágySzentágota 0,68). Az Erdélyi-medence egészére vonatkozóan első alkalommal sikerült kimutatni (Konecsny 1994), olyan viszonylag nagy kiterjedésű térségeket, ahol a variációs tényező 0,45—0,60 között van, sőt néhány vízgyűjtőben meghaladja a meglepően magas 0,60-as értéket. A 100-1000 km

2 közötti vízgyűjtőterülettel rendelkező mezőségi (Füzes—Órdöngösfuzes 0,67, Meles-Alsóoroszi 0,65, Kötelend—Bonchida 0,64), Szamos-hátsági (Alparét—Mánya 0,60) és Küküllö menti dombságon lévő (Kisszékás—Székás 0,60, HortobágySzentágota 0,58, Újpatak—Oláhújfalu 0,67) vízmérceállomások.