Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Domahidy L.-Puskás T.: Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszer

Az országos vízrajzi távmérő és figyelmeztető rendszer 95 tükröző információkra támaszkodva kell azonnali operatív döntéseket hozniuk. így a távmérésnek: — az árvíz-, belvíz-, jégvédekezés, — a hajózás, — az operatív vízkészlet-gazdálkodás (vízkormányzás) és — a rendkívüli vízszennyezés miatti védekezés adatigényét kell kielégítenie; figyelembe véve azt, hogy nem csak a hazai, hanem a nemzetközi megállapodásokban meghatározott igényeknek is eleget kell tenni. 3.2.1. Az állomások és a körzeti központok helye. A távmérő állomások kiválasztására és a hálózat megtervezésére 1995-96-ban nyílt jó lehetőség a PHARE W-905/90 jelű programban. A program céljának megfelelően sor került a különböző igények széleskörű egyeztetésére, továbbá a távmérő rendszer tekintetében a mennyiségi és a vízminőségi kérdésekkel foglalkozó szakterület megoldási elképzeléseinek összehangolására ( VITUKI 1997). Az állomáshálózat méreteinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy jelenleg kereken 150 mennyiségi gyorsadat-szolgáltató állomás van a törzshálózatban, s a vízügyi igazgatóságokon végzett tájékozódás szerint ennél több, mintegy 200 állomás gyorsadat- szolgáltatására van igény. E 150 állomás között van az a 33 távmérő állomás is (/. táblázat), amelyet a hazánkban eddig létesült távmérő állomások közül a vízügyi igazgatóságok, az adatok elérhetősége szempontjából jónak ítéltek. Vízminőségi paraméterekre kiterjedő távmérés üzemszerűen nincs. Egyeztetések után alakult ki a hálózatba elsősorban felveendő állomások köre. Ezek közé bekerültek az árvízi vagy más szempontból fontos határ menti állomások, továbbá az Országos vízjelző szolgálat szerint az árvízi előrejelzés szempontjából fontos, köztük a külföldre készülő előrejelzés rendszeres szolgáltatására kötelezett, határokon belüli állomások. Az árvízvédelmen túlmenően a vízminőségi kárelhárítás távmérési és riasztási igényei is teljesültek. A végeredményben kialakult fejlesztési program első ütemében 12 körzeti hálózat létesül egy-egy körzeti központtal és körzetenként 1—9, összesen 54 állomással, amelyek között segédállomások is vannak annak érdekében, hogy az alapállomás vízhozamát kellő megbízhatósággal meg lehessen határozni. A hálózat körzeti központjait és állomásait a II. táblázat mutatja be, területi elhelyezkedésüket a 3.ábra szemlélteti. Mind az ábrán, mind a táblázatban a hálózatokat összefogó körzeti központok a székhelyük nevével vannak feltüntetve, a központokat üzemeltető szerv megnevezése nélkül, annak jelzéséül, hogy ezek a különböző szakterületeket, nevezetesen a vízmennyiséggel és a vízminőséggel foglalkozó szakértő, illetve döntéshozó egységeket egyaránt szolgáló hálózatok. A táblázatban 9 vízrajzi távmérő állomás törzsszáma és neve alatt apró betűvel fel van tüntetve az ott, vagy a közelében lévő vízminőségi mintavételi szelvény száma és neve is abban az esetben, ha azt az említett program keretében váratlan szennyezésre való figyelmeztetésrejelölték ki. Egyébként valamennyi figyelmeztető állomást kövér betű, a vízhozamnyilvántartás segédállomásait pedig dőlt betű jelzi.