Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Domahidy L.-Puskás T.: Az országos hidrológiai távmérő és figyelmeztető rendszer

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 1 füzet AZ ORSZÁGOS VÍZRAJZI TÁVMÉRŐ ÉS FIGYELMEZTETŐ RENDSZER DOMAHIDY LÁSZLÓ és PUSKÁS TAMÁS A vízkár elleni védekezés, a rendkívüli vízszennyezés következményeinek elhárítása, a vízügyi létesítmények és létesítmény-rendszerek üzemeltetése, továbbá a felszíni és a felszín alatti vízkészletek térségi szintű felügyelete vízrajzi gyors-tájékoztatáson, hagyományos kifejezéssel „vízjelzés"-en, azaz vízrajzi helyzetjelentésen és előrejelzésen alapul. Mindezek a hazai észlelőhálózat gyorsadat-szolgáltató állomásairól, valamint a bel- és külföldi szervektől beérkezett gyorsadatok felhasználásával készülnek a vízügyi igazgatóságok keretében működő területi vízrajzi egységeknél és a VITUKI Rt. Vízrajzi Intézetének Országos vízjelző szolgálatánál. Ismeretes, hogy a mind erősebben befolyásolt vízrajzi viszonyok között a gazdasági folyamatok döntési pontjaiban növekszik a vízrajzi információk, köztük a vízjelzés fontossága. Ahhoz, hogy szolgálatunk a megváltozott körülmények között is jól betöltse feladatát, a vízjelzést (az időkritikus információ-ellátást) gyorsítani és ésszerű mértékben automatizálni kell. A vízjelzés, amely hazánkban a múlt század vége óta a vízrajzi szolgálat üzemszerű tevékenysége, ma már számítógép-számítógép kapcsolaton alapul a vízügyi szervek között, mind nemzetközi, mind belföldi viszonylatban. Ami a nemzetközi kapcsolatokat illeti, az Országos vízjelző szolgálat mindegyik Duna-völgyi országgal naponta cseréli az adatokat és a tájékoztatásokat a távközlési rendszeren keresztül. Hazánkon belül a vízjelzés, illetve ezen belül a gyorsadat-forgalom az érdekelt hazai szervek, köztük az Országos vízjelzö szolgálat és a vízügyi igazgatóságok vízrajzi egységei között ma már a vízkár-elhárítással összefüggő tájékoztatási tevékenységeket átfogó Vízkárelhárítás, védelmi Információs Rendszer (VIR) keretében működik. Ehhez a műszaki színvonalhoz képest az észlelő állomások „gyorsadaf'-szolgáltatása az azokat működtető vízügyi igazgatóságok vízrajzi egységeihez még nincs megfelelően megoldva. Ez ugyanis jelenleg hazánkban (de a szomszéd országokban is) döntően kézi módszerrel folyik: az állomás észlelője az előírt időpontokban elvégzi az észlelést, és az adatokat általában telefonon jelenti. Ez a módszer nem elég megbízható, az adattovábbítás lassú és bizonytalan, továbbá az adatok számítógépre vitele is időigényes. Az észlelöállomások gyorsadat-szolgáltatásának megfelelő megoldása jelenleg a vízjelzés fejlesztésének kulcsfeladata. A vízjelzés adatbeszerzésének a fejlett országokban széles körben alkalmazott, korszerű módszere a távmérés és távjelzés (az utóbbi valamely meghatározott állapotA kézirat érkezett: 1997. VIII. 13. Domahidy László oki. hidrológus, oki. közgazdász, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) c. főtanácsosa Puskás Tamás oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) ny. tudományos főmunkatársa.