Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

676 Hozzászólás gaszaporodás hirtelen beindul (kb. 22-24 °C tófenéki vízhőmérsékletnél). Ez azért van így mert az algaszaporodást jelenleg nem a tápanyagok hozzáférhetősége hanem a fény és a hőmérséklet limitálja. A vízminőség romlásra egyéb jelek is utalnak, mint például a tó ökológiai állapotát jól indikáló parti nádas szegély bárki számára nyilvánvalóan szembetűnő pusztulása (bokrosodása, „babásodása"). A vízminőségi problémák oka az antropogén eutrofizálódás, ami a tavat kívülről érő szervetlen növényi tápanyagterhelés (múltbeli) megnövekedésére vezethető vissza. Annak oka, hogy a 80-as évek elején végrehajtott jelentős szennyvízszabályozási stratégiák (tisztítás, P-eltávolítás, kivezetés a vízgyűjtőről), valamint a Kis-Balaton védőrendszer létesítése nem hozta meg a kívánt eredményt egyrészt az, hogy a tápanyag terhelés messze nagyobb része diffúz, azaz nem pontszerű forrásokból származik. Másrészt az, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős mennyiségű tápanyag halmozódott fel a tófenéken, ami a mindenkori fizikai/kémiai viszonyok függvényében változó, de mindenképpen jelentős belső terhelést képvisel. A szabályozási beavatkozások után megmaradt terhelés — ami főként nem-pontszerű forrásokból a kisvízfolyásokon keresztül érkezik- még mindig a korábbi (lényegi szabályozás előtti) összes terhelés nagyobbik részét képviseli és más diffúz (atmoszférikus) forrásokkal együtt elegendő ahhoz, hogy a kedvezőtlen állapotokat fenntartsa. Összevetve a fent ismerttetteket a parti sáv bakteriális és kémiai/biológiai vízminőségére vonatkozó szakmai adatokkal is, azt is meg lehet állapítani, hogy (nagy valószínűséggel, de egyenlőre számszerűen nem, vagy nem kellően bizonyítottan) a balatoni problémák forrásának jó része a közvetlen üdülőterület túlzsúfoltságából és rendezetlen körülményeiből eredő diffúz szennyezőanyag terhelésnek tudható be. E közvetlen diffúz terhelés-komponens drasztikus növekedése is joggal várható, mert felszabadították az üdülőterületen az építési tilalmat még a „megfelelő szennyvíztisztító kapacitással nem rendelkező helyeken is". A harmadik vitatható megállapítás az, hogy a „Balatont érő terhelés erősen lecsökkent ". Ez csak a Balatont érő közvetlen szennyvízterhelésre igaz, ami azonban a tavat elérő összes növényi tápanyag terhelés csökkenésében — sajnos — csak szinte elhanyagolhatóan kis szerepet játszik. Erre vonatkozóan az alábbi számszerűsítésre is törekvő indoklást szeretném adni: A Balaton vízminőségi problémája az eutrofizálódás. Az eutrofizálódás oka az, hogy olyan mennyiségben, töménységben, állnak rendelkezésre növényi tápanyagok a tóban, hogy az már nem korlátozza az elsődleges termelést, azaz az algaszaporodást. A növényi tápanyagok közül a foszfor a kulcsfontosságú tápanyag, mert egyrészt korábban ez korlátozta az elsődleges termelést (mert a problémát okozó kékalgák a levegőből is képesek nitrogént felvenni fixáció révén). Ebből az is következik, hogy csak a foszfor tehető ismét limitáló tényezővé, azaz a vízminőség-szabályozás feladata a foszfor koncentráció csökkentése a tóban. A problémát okozó többlet foszfor terhelés a vízgyűjtő különböző forrásaiból és a légkörből származik. A fenéküledékben az elmúlt évtizedekben felhalmozódott foszfor belső terhelést képvisel, amely a kutatási eredmények szerint ma azonos nagyságrendű a külső terheléssel. Miután a belső terhelés forrásának mértékét is a külső terhelés határozta meg, ezért a Balaton vízminő-