Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Bánszki J.-Czira T.: A vízi közművek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén

A vízi közmüvek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén 625 — a meliorációs beavatkozások csökkenése; — a kisvízfolyások környezetbarát szabályozásának késedelme; — a lecsapolás és a mezőgazdasági igények összhangjának hiánya; — a különböző érdekek: — területhasználati jogok illegális gyakorlása; — területhasználatok átminősítése; — üdülőterületek létesítése árterületen. Az Ipoly hazai vízgyűjtőjén a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének romlásában a felsorolás majd minden eleme érvényesül (KTM 1994). A legnagyobb problémát azonban vízi közmű ellátottság és a települési szennyvíz tisztítása jelenti. Hazánkban a települési szennyvíz tisztítása megoldatlan, amelynek elsősorban anyagi okai vannak. A szennyvíz tisztítására a technológiák sokfélesége adott, de egy település, vagy közösség lehetőségeit az e téren rendelkezésre álló anyagi források erőteljesen behatárolják (Jolánkai 1997). Ezért is foglalkozunk a természetközeli szennyvíztisztítással és elterjeszthetőségének vizsgálatával. Választ keresünk arra, hogy a kistelepülések számára megoldást jelenthet-e a természetközeli szennyvíztisztítás. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását a munkaterületünkön létesült szügyi gyökérzónás szennyvíztisztító telep vízháztartási és vízminőségi viszonyainak bemutatásával, a telep hatékonyságának elemzésével, műszaki megoldásainak és problémáinak ismertetésével támasztjuk alá. 1. A vízgyűjtő hidrológiai jellemzői Az Ipoly vízgyűjtőterülete 5145 km

2, ennek valamivel több, mint 1/3-a esik Magyarország területére. A hazai vízgyűjtő az Északi-középhegység nagytáj területén helyezkedik el. Területe 1518 km

2. A hazai vízgyűjtő ENy-i határa maga az Ipoly, kivéve a Tésa-Hont közötti szakaszt, ezért a hazai vízgyűjtőt itt az országhatár határolja (1. ábra). A vízgyűjtő jellemzően mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz éghajlatú, változatos tájakból áll, amelyeket az Ipoly és mellékpatakjai fűznek szerves egységbe. A sokévi csapadék 570-800 mm között ingadozik. A legcsapadékosabb részek a Selmeci-hegység és a Börzsöny, ahol az évi átlagos csapadék 800 mm. A lehulló csapadék mennyisége a szlovák területeken átlagosan 720 mm, a forrásvidéken elérheti a 900 mm-t is. A folyóvölgyet tekintve, hazai területen az éves csapadék mennyisége a folyó középső szakaszán a magasabb (600-650 mm), az alsó és a felső szakaszon ennél 100 mm-rel kevesebb. Eloszlását tekintve a nyári csapadékok vannak túlsúlyban. A május, június és július hónapok csapadéka az éves csapadékmennyiség 30%-át is meghaladhatja. Érdekes az Ipoly vízhálózata (vízrajza) is. Jobb partján, szlovákiai területről sűrű egymásutánban torkollanak be a meredek hegyoldalakról lefutó, heves vízjárású kisvízfolyások, míg a folyó bal partján, magyar területen kisebb esésű vízfolyások kanyarognak (/. ábra).