Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

606 Virág Ai-pád vethető — egyszerre láthatatlan csatornába búvik s lassan alámerülve, több mint egy mfd hosszúságban a föld alatt vezet az útja. Bizonyos, hogy a somogymegyei Adánd falutól a kustyáni pusztaságig nyoma sem látszik a folyónak mert mindent betakarnak a növények..."' Ebben a részletes leírásban egyetlen szó sem esik arról, hogy a rómaiak a Siót valamikor csatornázták volna. A Fok nevezetű helység (Siófok) ismertetésénél viszont az alábbiak olvashatók: „Fok: hajdan I. András oklevelében Fuknak nevezték és a Sión való gázlója s átkelőhelye volt nevezetes. A Balaton déli partján fekszik, ahol ez...a nevezett Sióba önti vizét, majdnem 2 mfd-nyire Kenesétől, sík mezőségen, olyan helyen, amely az ellenségnek való ellenállásra alkalmas. Ezt látva a török úgy vélte, hogy ezt a partrészt csak úgy tarthatja meg magának, ha...itt is megerősített, körülárkolt védőművet létesít az egész vidék biztosítására. Ezért a Sió folyó szöge (foka) előtt, ott, ahol a tóból kiömlik, sáncokkal, árkokkal és állandó karbantartással egy védőmüvet létesített..." Ha a törökkori védmü helyén vagy környékén a római kori munkálatoknak valamilyen nyoma létezett volna, akkor erről a leírás ugyanúgy megemlékezett volna, mint arról, hogy I. András idején ezen a helyen nevezetes gázló és átkelőhely volt. Ugyancsak nem olvasható egyetlen szó sem a római kori munkákról Krieger Sámuel által 1776-ban a Balaton lecsapolása ügyében kiküldött Királyi Bizottság számára készített, „A Kapós, a Sió folyók és a Balaton tó leírása, továbbá a körülöttük levő mocsarak tómeder szabályozása általi kiszárításának, valamint a Dráva és a Duna folyók közötti összeköttetés megteremtésének javasolt terve" c. latin nyelvű kéziratában sem. Az bizonyosra vehető, hogy Krieger, aki elsőnek mérte fel a Siót és munkája a Balatonnak a Sión keresztüli lecsapolását célozta, a római munkálatok emlékeiről, vagy az ilyen szájhagyományokról, ha ilyenek lettek volna, írt volna. A XVIII. század végi, a XIX. század elejei Sárvíz, Sió, Kapós lecsapolásáról szóló, Beszédes József által 1825-ben a gróf Zichy Ferenc vezette Királyi Bizottság nevében készített jelentésben az előzményeknél szintén nem esik szó az állítólagos római munkálatokról. Beszédes (\ 839) könyvében sincs a Sió csatomázásával és hajózhatóvá tételével kapcsolatban semmilyen utalás arra, hogy a rómaiak valamikor a Siót már csatornázták volna. A .Sió-csatornának a rómaiak által végzett kiásásáról szóló történet először határozottan Szerelmey (1848) könyvében — aminek 1851. évi második kiadása 1983-ban reprint formában is megjelent - található az alábbi szöveggel: „A Balaton történetéből röviden csak annyit említünk meg, hogy az már a rómaiak előtt ismeretes volt, kik az egész vidéket...Galer császár neje nevéről Valériának nevezik. Akkoriban e vidéket még rengeteg erdők lepték, melyeket a rómaiak irtogatni kezdettek, s gondjukat egyszersmind a Balaton (általok, Pelsonak nevezett) tavára is kitérj esztették, mellyet a Dunával a Sio vizén vezetett csatorna által hoztak összeköttetésbe. Egy illy csatorna...jótékonyan hatott a tó vidékére, mert általa a viz könnyű s gyors lefolyást nyervén, a Balaton mocsáros környezete kiszáradt..."