Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

4. füzet - Virág Árpád: A siófoki római kori zsilip hipotézisének története

Vízügyi Közlemények, LXXX. évfolyam 1998. évi 3. füzet A SIÓFOKI RÓMAI KORI ZSILIP HIPOTÉZISÉNEK TÖRTÉNETE DR. VIRÁG ÁRPÁD A rómaiak Balatont lecsapoló tevékenysége, illetve az ún. Galerius-féle zsilip léte, története, több mint 150 éve foglalkoztatja a tó iránt érdeklődőket. Az 1970-es években általánossá vált az a vélemény, hogy a rómaiak az i.u. III. század végén végeztek lecsapoló munkálatokat a Balatonon. E munkálatokat Galerius császár irányította, aki 292-ben a tó részleges lecsapolását rendelte el. A római mérnökök Siófoknál zsilipet építettek, amelynek romjait a XIX. század második felében megtalálták és azok még e század elején is láthatóak voltak. Felmerül a kérdés, hogy milyen régészeti, történeti, térképészeti és más tárgyi adatok támasztják alá vagy cáfolják a Balaton római-kori szabályozását. Igazolható-e mindez, vagy csak egy hipotézissel van dolgunk. Az 1975-1995 között végzett Balaton történeti kutatásaink során arra a következtetésre jutottunk, hogy az ún. Galeriusféle zsilip létezése nem igazolható, az ezzel kapcsolatos feltételezések és állítások megalapozatlanok. Kultúrtörténeti, szakmatörténeti érdekesség nyomon követni e vélekedések, egy tetszetős hipotézis keletkezésének, fejlődésének történetét. 1. A rómaiak Balatonnal kapcsolatos tevékenysége a XVIII—XIX. századi források tükrében A Balatonnal foglalkozó XVIII. századi, legkorábbi ilyen kéziratokban semmi sem olvasható a rómaiak tevékenységéről, jóllehet két értékes kézirat is fennmaradt ebből az időből. Bél Mátyás „Notitia comitatuum Veszprimiensis Simighiensis et Szaladiensis" című, latinnyelvű kéziratában (.Lukács 1943) az 1736-ban készült Veszprém megyére vonatkozó részében a Sió leírása a következő: „Dél felőli részéből a tónak az a vízmennyisége, amelyet már befogadni nem bír, a Sivó folyóba ömlik ki. Ez a mi megyénk és Somogy határvonalát alkotja. Ez azonban csak akkor vezet le bőven vizet, ha ez a tóban nagy bőségben, mondhatni csordultig van; egyébként száraz időszakban, amikor maga a tó is visszahúzódik, néha megszűnik benne a vízfolyás. Ilyenkor a mély folyó helyén kiszáradt meder ásítoz, mely azonban, ha időjárás nedvesre fordul, újra csak megtelik. De míg meg nem indul a kiáramlás, a tó felőli első szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta; odább azonban, mihelyt a térszín lejtőssége folytán jobban megindul, olyan mély és erös lesz a folyása, hogy mindjárt malmot is hajt és nincsen állat, amely egykönnyen átgázolhatna rajta. Majd egyforma vízbőséggel és mélységgel kanyarog mintegy 3 mfd-nyire és — amíg e szakaszon szemmel jól volt köA kézirat érkezett: 1998. IX. 20. Dr. Virág Árpád oki. mezőgazdasági mérnök.